Noha a mérvadó európai művészetelméleti hagyomány és a művészeti képzés hosszú tradíciója szerint a rajz a formát adó szellemi érték, mindennek dacára ? vagy talán éppen emiatt ? a köztudatban a huszadik századig csupán más művészeti ágak kiegészítőjeként élt. Később a grafika átfogó fogalmához kapcsolták, mely magában foglalt minden papírra készült művet, beleértve az egyedi rajzot, sokszorosított és alkalmazott grafikát. Napjaink képzőművészetében viszont ismét előkelő szerephez jutott a rajz és a rajzolás.
A Szabadkéz című kiállítás a modern magyar művészetből kiindulva próbálja bemutatni az egyedi képzőművészeti rajz modern és kortárs tendenciáit, legizgalmasabb kísérleteit és eredményeit. Teszi mindezt olyan képzőművészek segítségével, akiknek alkotói munkájában a rajzolás, mint cselekvésforma kitüntetett szerepet játszik. A művészlista összeállításában így az a szempont is érvényesült, hogy minél több olyan alkotó műve kerüljön kiállításra, aki valamilyen módon hozzájárult a művészi rajz jelenleg megfigyelhető térnyeréséhez.
Bemutatásra kerül például Vajda Lajos 1940-ben készült organikus szénrajzsorozatának egyik emblematikus darabja, valamint Barcsay Jenő anatómia sorozatának több lapja is, az 1950-es évek elejéből származó műveivel egyetemben. A kiállítás a rajz huszadik századi szerepváltozását, önálló művészeti ággá válásának állomásait érzékelteti, ugyanakkor nem tér ki az 1960-as évektől datálható sokszorosított grafikai tendenciák bemutatására.
A tárlat a háború utáni évek egy-egy művészeti időszakának legizgalmasabb kísérletein és eredményein keresztül vezeti a látogatót napjaink kortárs művészeinek rajzról alkotott elképzeléséig. Kiemeli a kortárs magyar rajz határterületeket megcélzó kísérleti munkáit is, és nagy figyelmet szán a médium sokoldalú, változatos használatának bemutatására.
A Szabadkéz című kíllátás mellett különböző kísérőrendezvények és speciális múzeumpedagógia program is várja a látogatókat március 2. és június 29. között.
