Moholy-Nagy László, születési nevén Weisz László 1895. július 20-án született Bácsborsódon. Miután édesapja születésekor elhagyta a családot, így nagybátyja, dr. Nagy Gusztáv vette pártfogásába őket. Vezetéknevét az ő tiszteletére változtatta meg.
Művészi vénája először akkor mutatkozott meg, amikor a Szegedi Napló érdemesnek találta arra, hogy leközölje költeményeit. Később, a Magyar Királyi Hadsereg töltött ideje alatt pedig rajzokat készített a frontélet mindennapjairól, amelyeket végül Hadviselt Művészek címmel egy kiállítás keretében tártak a nyilvánosság elé.
A fotográfia világába német származású felesége vezette be, majd sorra következtek újabb kiállításai és írásai. 1923-ben felkérték, hogy tanítson a Bauhaus iskolában, a kezdeti ismeretlenségből hamarosan a Bauhaus eszmeiségének védjegyévé vált. A témában két könyvet is megjelentetett: a Festészet, fényképészet, film és Az anyagtól az építészetig című tanulmányokat, illetve a Bauhaus színháza nevet viselő kötetben is közreműködött, mint társszerző. A filmezés 1929-ben ejtette rabul, ekkor forgatta le élete első filmjét, a Marseille, régi kikötőt. Az ő nevéhez fűződik a fény-tér-modulátor megalkotása is.
A művész leukémiában szenvedett, 1946-ban, 51 évesen érte a halál. Emlékét a róla elnevezett egyetem és magánalapítvány tovább őrzi.
