Anglia és Franciaország viszonya kezdettől a fagyos és kevésbé fagyos periódusok váltakozásaként írható le: bár ma már nem mérik össze seregeik erejét a csatamezőn, a normandiai partraszállás legutóbbi botránya kapcsán látható volt, hogy sokakban a mai napig él a kölcsönös gyanakvás.
Egy 1180 és 1194 között írt költemény a gyűlölködés hőskorába vezet vissza: Andrew de Coutances 396 soros szösszenete a London és Párizs között vívott propagandaháború részeként születhetett meg. A pap a franciákat ezen versben "istentelen, arrogáns és lusta kutyákként" jellemzi, emellett gyávasággal, eretnekséggel, és nemi erőszakkal is vádolja őket. Az egyik rész szerint "a franciák vallása a zabálás", és "a velük elköltött vacsora nem épp kellemes élmény".
A versnek persze története is van: abban Arthur király diadalmaskodik Frollo francia uralkodón, aki szintén lusta és tökéletesen inkompetens. A költeményben a gyávaság olyannyira általános jellemző, hogy eszerint a főváros, Párizs is a partir, azaz menekülni szóról kapta a nevét.
A költemény fordítását David Crouch, a Hull Egyetem medievisztikusa végezte el, akinek hónapokba telt kipótolni a versike hiányzó szavait és sorait. Az irodalminak kevésbé mondható alkotás akkor született, amikor II. Fülöp francia uralkodó több támadást indított Normandia ellen, kihasználva az angol uralkodói családon belüli belviszályokat, és Oroszlánszívű Richárd keresztes hadjáratát. Crouch szerint az alkotás azért is érdekes, mert a benne megjelenő rasszista retorikát minden bizonnyal az angol király politikai és katonai céljának védelmére szerkesztették össze.
Az pedig csak hab a tortán, hogy ebből a nyelvezetből több elem a Gyalog galopp című filmben is előkerült.
