InTimE. Mindössze két szótag, megannyi jelentés és egy látványos, elgondolkodtató koreográfia Frenák Páltól és kiváló táncosaitól. A társulat határozott kontúrokkal és erős kontrasztokkal játszik: a vörös rózsákkal teleszórt tiszta fehér táncteret koromsötét falak keretezik. Ebben a térben találkoznak, fonódnak össze vagy épp taszítják el egymást a kapcsolatok hálójába gabalyodott botladozó, csábító, vágyakozó és vergődő figurák. A vörös kanapé mellett, körül, mögött.
A színpadon öt táncos, aki hol kívülről, távolról, mozdulatlanul és idegenként szemléli a többiek küzdelmét, hol pedig maga is aktív szereplőként vergődik az emberi viszonyok hálójában. Csakhogy mind a kívülállás látszólagos biztonságához, mind pedig saját kétségbeesett bizonytalanságuk feloldásához szükségük van a másikra. Hogyan válhat (válhat-e egyáltalán) valóságossá számukra a másik? Maradhat-e mindörökre beteljesületlen az iránta való vágy?
Frenák Pál koreográfust régóta foglalkoztatja, hogy a hazugság és a megalkuvás milyen mértékben szövi át az életünket, a testünkhöz fűződő viszonyunkat. A robbanás pedig ezek szerint nem más, mint az a pillanat, amikor a test már nem tud, nem hajlandó tovább hazudni, mert nem hajlandó elpusztítani önmagát. De mi következik a test igazságából? És van-e a léleknek külön igazsága?
Az előadást 2009 februárjában jelölték a 2008-as év legkiemelkedőbb táncelőadásaink járó Lábán Rudolf-díjra.
"Ezerarcú himnusz a testi szerelemről és az érzékek tobzódásáról; az érzékiség minden kétes tetszelgéstől és közönségességtől mentes megjelenítésének szép példája." (Raphaël de Gubernatis, nouvelobs.com)
