A Fringe már önmagában is paradoxon: a fesztivál ugyanis rendhagyó jellege ellenére lassanként hagyománnyá válik. Az idén a harmadik születésnapját ünneplő rendezvény előtörténete meglepő módon a '40-es évekig nyúlik vissza. Történt ugyanis, hogy 1947-ben a világ legnagyobb és legnevesebb művészeti fesztiválja, az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál idején a hivatalos programon kívül a városban - nyolc társulatnak köszönhetően - spontán előadások szerveződtek. A poros padlásokon, rögtönözve összetákolt színpadokon végül olyan bensőséges és semmihez sem hasonlítható hangulatú eseménysor kerekedett, ami aztán állandó igényt teremtett a "peremre szorultak" megmutatkozási lehetősége iránt.
Ez a fajta "kivonulás" jellemzi a tavaszi fesztivál társrendezvényeként a Millenárison és a Marczibányi téren helyett kapott Fringe-et is: 3 napon keresztül az amatőr - esetenként profi, fiatal és magukat megmutatni vágyó tehetségek állnak a reflektorfényben. A kezdeményezésnek ugyan már nem nevezhető, de mégiscsak fiatal rendezvény sajtótájékoztatójának házigazdája - a zenekarával egykor szintén füstös kiskocsmák pár fős közönsége előtt debütáló - Hajós András. A zenész - a tőle megszokott módon - felhőtlen hangulatot teremtve oldotta a kezdeti feszültséget, folyamatosan kifigurázva önmagát, az előadókat és a közönséget. Kérdésére - mi is tulajdonképpen ez a fesztivál: ajtónyitás, vagy szerelemgyerek - a fesztiváligazgató Zimányi Zsófia úgy reagált: "Azt mondanám, hogy ajtót nyitottunk a szerelemgyereknek". A számadatok azt igazolják, hogy a szervezők minél több - jelen esetben egészen pontosan 2607 - előadó bemutatkozásának lehetőségét szeretnék biztosítani, hiszen a különösebb szelektálás nélkül zajló beválogatáson kizárólag csak azok buktak el, akik előadásukkal túllépték volna az előzetesen kijelölt időkeretet, vagy éppen kudarcot vallottak a regisztráció folyamatában. A fellépési lehetőségen túl azonban mindenkinek saját feladata az önreklám; ez remekül tapasztalható a sajtótájékoztató helyszínéül szolgáló Millenáris Fogadó esetében is, ahol a lelkes fiatalok úton-útfélen szórólapokat nyomnak az ember kezébe. Ám a cél nem csupán a közönség meghódítása, a Fringe ugyanis versenyként is funkcionál: a több mint 300 produkciót egy 90 főből álló zsűri értékeli. A szervezők rámutattak: a fesztivál nem csak megmutatkozási, de kiugrási lehetőség is egyben, hiszen a díjak közt stúdiófelvétel és komoly koncertlehetőségek is szerepelnek. Így az esetleges továbblépést biztosítandó - lehetőség szerint - minden előadást legalább egy rendezvényszervező szakember is figyelemmel kísér. A Fringe ilyen jellegű jótékony hatásának élő példájaként szólalt meg Alpár Balázs, a tavalyi győztes Fugato Orchestra zenekarvezetője és a 4 For Dance tánccsoport, akik idén már a tavaszi fesztiválon is megmutathatják: megérdemelték a győzelmet. A fiatal tehetségek támogatását szolgálja, hogy a fesztivál befejeztével a legjobb 90 előadó felkerül a Fringe honlapjára, így a koncertszervezők, színházak könnyen megtalálhatják őket.
 |
| |
A zsűri egyik tagja, Fazekas Gergely zeneesztéta-újságíró rámutatott: a három legfontosabb kategória, amelyek mentén döntenek, hogy a produkció hogyan hat a közönségre, mennyire eredeti és mennyire minőségi. A fő szempontnak természetesen mégsem a győzelemnek kell lennie, hanem a közös örömzenélésnek. Hajós András - jól ismerve a kezdő zenészek viszontagságait - bátorítólag szólt a fiatalokhoz: "Egyáltalán nem kell izgulni, mert ezen nem az dől el, hogy kié lesz a főnyeremény, a főnyeremény az, hogy meghallgatják őket". A műsorvezető azért figyelmeztetett: "Nem minden arany, ami nem fénylik", utalva ezzel az amatőr vonal gyakori elvakultságára. Bár a rengeteg - és sok esetben a nagyközönség számára ismeretlen - fellépő közül a prospektus alapján nehéz feladat választani, a lista egy izgalmas és nem utolsó sorban ingyenes felfedezőtúrát ígér az újra szomjazóknak. És ha valakinek netán mégis kétségei támadnának: a műsorfüzet borítóján lányos zavarban álldogáló tüllszoknyás férfilábak azért sejtetik a március 28-30-ig tartó zenei- és színházi kavalkád semmihez sem hasonlítható esszenciáját.
