Erdély Pantheonja, a Házsongárdi temető
A kolozsvári Házsongárdi temető évszázados síremlékei méltóságteljes csendben őrzik Erdély kulturális és történelmi emlékeit, miközben a Házsongárd Alapítvány önkéntesei és lelkes támogatóik fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy e kulturális örökséget megóvják a pusztulástól. Sipos Dávid, az alapítvány titkára elmondása szerint évente mintegy hatszáz sírt gondoznak, amelyek alatt számos történelmi jelentőségű alak nyugszik. Többnyire magyarok, de például Gheorghe Dima román zeneszerző emlékművét is ők vigyázzák.
A halottak napjára, vagy ahogy Erdélyben mondják, a világításra készülve önkéntesek, diákok tisztítják meg a sírokat, a restaurálásokat viszont mindig szakértők végzik. A műemlékvédelem mellett most az alapítvány egy különleges projektbe is belekezdett: a temető teljes digitális dokumentációját létre akarják hozni, amely aztán a Google Street View-hoz hasonló, virtuális túrában öltene testet.
Kosztolányit igazán csak egy dolog érdekelte, a halál
Kosztolányi Dezső síremléke egy másik híres temetőben, a Fiumei sírkertben található, de már életében is sokat foglalkozott a halál kérdésével. Művein és feljegyzésein keresztül többféle haláltapasztalattal is találkozhatunk: a kisgyerekkel, akit megrémít, de egyben kíváncsivá is tesz a halál, aki ugyanakkor retteg a szerettei elvesztésétől; később a felnőttel, aki mániákus betegségérzetével hipochondriába kergeti magát; de megismerjük azt a felnőtt férfit is, aki úgy viselkedik a temetéseken, mint egy neveletlen kisdiák, aki majd kipukkad, hogy valahogy visszatartsa a nevetést. Halottak napi összeállításunkban kortárs és klasszikus szépirodalmi művekből gyűjtöttünk össze néhány, az elmúlással kapcsolatos részletet.
Jane Goodall az életet és a reményt hirdeti
A híres természetvédő, csimpánzkutató nagyon is tisztában van azzal, hogy az élet és a halál egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Az életéről és munkásságáról szóló különleges sétaszínházi előadás mégis inkább az életet élteti, és reményt csöpögtet még a legsúlyosabb ökoszorongásban szenvedőkbe is. A nevét viselő tanösvényt bejárva és Jane Goodall történetét hallgatva az is nyilvánvalóvá válik, hogy a természet védelme nem csupán elvi kérdés, hanem mindannyiunk feladata, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy harmóniában élhessünk a környezetünkkel és az állatvilággal.
Fröccstől a sörig és még azon is túl ér a győri bencés perjelség története
Győr barokk belvárosában, a város szívében működik a Szent Mór Bencés Perjelség, ahol Sárai-Szabó Kelemen perjel és a bencés közösség tagjai nemcsak a lelkipásztori szolgálatot látják el, hanem tanítanak és nevelnek is. A Loyolai Szent Ignác-templom különleges szakrális értéke, hogy ötöt itt őriznek hazánk tizenkét fennmaradt kora barokk fekete oltárából, kórusa pedig a gregorián dallamokkal repíti vissza a látogatót a történelembe.
A bencés rend számos kiemelkedő személyiséget adott az országnak: itt tanított Czuczor Gergely, unokatestvére, Jedlik Ányos pedig Győrben dolgozta ki a villanymotor és a dinamó működési elvét. Rónay Jácint, a Habsburg-család tanítója, valamint Bierbauer Lipót, aki Győr telefonhálózatát megalapította, mind szintén bencések voltak. A perjelség ma is aktív közösség, amely nemrégiben tanműhellyel és sörházzal is bővült.
Szentendrétől Bécsig, Szombathelytől Pécsig is érdemes elutazni ezekért a kiállításokért
Az őszhöz méltóan igazán színes és izgalmas tárlatokon merülhetünk el a képzőművészetben. Budapesten, az Apollo Galleryben Márton Enikő absztrakt tájképei fluid formáikkal és élénk színeikkel érzéki világokat nyitnak meg előttünk, míg a Ludwig Múzeumban a Fordított tárgyak tárlat a kézművestechnikák kortárs használatát és formabontó megközelítését mutatja be. Marosi Panni a Resident Art Galleryben sajátos szürrealista tereivel az otthonosságot és a végtelen nyugtalanságot ötvözi. A Space Contemporaryban Belülről mindenki rózsaszín címmel Kun Fruzsina és Csekő Andrea munkái bontják ki a láthatatlan belső világokat. A Műcsarnokban Keserü Ilona Hommage kiállítása egyfajta tiszteletadás a művész pályatársai és mesterei előtt,
Szentendrén a MűvészetMalomban Forgács Péter Apró megfigyelések című kiállítása mutatja be pályájának esszenciáját, ahol fotók, diaképek és installációk révén nyolc egységből álló, kaleidoszkópszerű univerzumba léphetünk. A bécsi Bank Austria Kunstforum Gauguin: Unexpected kiállítása a posztimpresszionista festő műveinek grandiózus válogatását kínálja.
A Szombathelyi Képtár pedig a Leopold Bloom Művészeti Alapítvány válogatásával mutatja be a fiatal kortárs művészek legfrissebb munkáit. Kaposváron a Vaszary Képtárban Varga Rita Kertem sorozatában az élénk színű növényi ábrázolások révén teremt békét és esztétikai harmóniát, míg a pécsi Ancora Contemporary Kockázatok és mellékhatások című kiállítása öt művész személyes megküzdéstörténetét tárja elénk, melyekben fájdalom és derű keveredik.
A fájdalom azért van, hogy tudjuk, hogy élünk
Uhrik Teodóra Kossuth-díjas balerina, aki hat évtizeden átívelő pályafutása során mindig újra felállt, bármekkora is volt az esés. A nemzet művésze elismerést is kiérdemlő táncművész most, 81 évesen is aktív: vezeti a Pécsi Balettet, színpadra lép, tanít, rendez, és a színház életének minden területén jelen van. Színes pályája során a tánctól a jelmeztervezésen át a koreográfiáig szinte mindent kipróbált: „csak ki kell tárnod a karodat, és jönnek a dolgok.”
Uhrik humorral, öniróniával és rendkívüli tartással beszél arról, hogy minden kudarc új lehetőség, hogy felálljon és folytassa. Mindig stílusos, legyen szó a hétköznapi ruháiról vagy a színpadi sminkről – számára ez is része a művészetnek, amely megjelenést és karaktert kíván. Élete minden pillanatában megtalálja az örömet: legyen az egy reggeli pirítós, egy jó könyv vagy egy látogatás a pécsi Apolló művészmoziban.
