Az írásaiban újra és újra felbukkanó édesanya alakját és a századfordulós cívisváros világát felidéző családregény, a Régimódi történet, illetve a gyerekkori mozaikokból összeálló Ókút után a Für Elise-zel, az életmű egyik legnépszerűbb darabjával Szabó Magda ismét visszanyúlt kimeríthetetlen témavilágához, a gyerekkorhoz.

A Für Elise tágabb értelemben vett önéletírás, ugyanakkor fejlődésregény:

egy író mesél gyermek- és ifjúkoráról, a debreceni református értelmiség mikrotörténelméről, a családi környezet inspirálta képességekről, a vallási tradíció egyszerre vonzó és taszító világáról, vagyis azokról a tapasztalatokról, benyomásokról, amelyek íróvá érlelték.  A korábbi hasonló művekhez képest lényeges különbség a szülők által örökbe fogadott trianoni árva, Cili feltűnése. Az írónő hűséges olvasói, életművének irodalomtörténész vizsgálói az egygyermekes családmodell megjelenítéshez szokhattak hozzá, ennélfogva Cili évtizedeken át elhallgatott tiktok. Az elbeszélő a regény több pontján utal arra a bensőséges kapcsolatra, amely mintha egyetlen személyiségben forrasztaná össze a két hősnőt: „Cili én vagyok, sokféle önmagam, ketten alkotunk reális egészet”.

A cselekmény feszültségét Magdolna és Cili viszonyának, eltérően alakuló életének, bontakozó jellemének dinamikája adja.

Magdolna a szabálytalan tehetség, akit a műveltség, a képzelet irányít, Cili a szabályos, akit a szeretet és a jóság. Cilit mindenki azonnal megszereti, Magdolna állandóan összeütközésekbe kerül.

A Für Elise Ráckevei Anna első rendezése. Arra a kérdésre, hogy Szabó Magda köztudottan bonyolult szerkezetű, nyitva maradt regénye hogyan adta meg magát a színpadi átírásnak, azt mondta: nehezen találták meg azt a szálat Adorján Beáta dramaturggal, amire ez a széttartó történet felfűzhető. „A regény idősíkjait ugyanis az emlékezet szervezi, így érthető, hogy aki olyan sokat élt és annyi dolgot megélt, mint Szabó Magda, annak számára egy összegző pillanatban, életére visszatekintve minden mindennel összefügg, és minden részletben benne van az összes többi. Ahogy a regény, nagy időugrásokkal játszunk mi is az elején, de aztán lineárissá válik az előadás időkezelése. S minthogy a könyv egy összegzés, mindenképp akartuk, hogy az idős Szabó Magda is megjelenjen a színdarabban, az ő narrációja vezeti végig a nézőt a történeten.”

Ráckevei Anna hozzátette azt is: munkájában fontos szempont volt, hogy debreceni közönségnek készíti a darabot. „A rendezésemnek van egy általános célja: fölcsillantani a darabban azt az életszeretetet, örömöt, humort, ami Szabó Magdából sugárzott, amit mindennek ellenére és mindenek fölött hirdet az életműve. Ugyanakkor igyekeztem arra is figyelemmel lenni, milyen Szabó Magda-képet vár Debrecen. Sem idealizálni nem akartam az író alakját, sem sokkolni nem akartam a közönséget – holott a történetben ez a lehetőség is benne van. A fő üzenete ennek a személyes élettörténetet a történelmi helyzettel párhuzamba állító regénynek számomra mégis az, hogy a traumáinkkal muszáj szembenéznünk, és azután el kell tudnunk engedni őket. Ez egyformán igaz egyénekre és egy közösségre is” – összegzett Ráckevei Anna.

A fiatal Szabó Magdát Hajdu Imelda játssza. 

„Szabó Magda rendkívül művelt, tehetséges, de ebben a regényében láttatni engedi magából a dacos kis zsenit is. A fiatal Magda nem generálja a sorsot, viszont kiáll az igazáért. Olyan, mint egy szellemi faltörő kos, aki ezekben a helyzetekben nem mindig szerethető. Aki nagyon szerethető, az Cili, a vélt vagy valós fogadott testvér, akivel véd- és dacszövetséget alkotnak.” 

Cili szerepét Mészáros Ibolya alakítja, aki elkötelezett híve Szabó Magda munkásságának,

mint mondja, leginkább az írónő őszintesége és műveltsége miatt. Nehezen bírkózott meg a szereppel, amellyel egyfajta segítőszerepet is magára vállalt. „Sokszor vívódik ez a két én, Magda és Cili, hogy egyes életszituációkban hogyan kellene viselkedni, egyáltalán hogyan kellene az élethez viszonyulni, és ezt sokszor úgy írta meg Szabó Magda, hogy látjuk, amit Magda csinált és Cili által azt is, amit kellett vagy lehetett volna. Az volt a legnehezebb feladatom színészként, hogy egyszerre legyek jelen mint reális karakter és mint meghalt Cili, aki csak az író gondolataiban van jelen. Ezt a kettőt kellett szétválasztani, ezzel ügyesen játszani, hogy mégse legyen az a nézők képzete, hogy egy sajnálatra méltó szellem vagyok” – avat be játéka mögöttesébe a színművész. 

Az idősebb Szabó Magdát alakító Varga Klári 2016-ban Az ajtó színpadi adaptációjában játszotta a fiatal írónő alakját.

„A Für Elise-ben alakítani Szabó Magdát olyan, mint amikor egy régen látogatott házba visszamész vagy egy faluba, amit ismersz, tudod, hol van a kút, a diófa, amit szerettél, csak másik oldalról jössz be a kertbe” – mesél mostani szerepformálásáról. „Egy kívülálló befogadó vagyok a színpadon, nem vagyok a szituációk része, ebben állt a nehézség. A felnőtt Magda ránéz a történésekre a színpad különböző pontjairól.

Szokatlan volt ebben a kívülálló szerepben, hogy először meg kellett történnie valaminek a színpadon, és én csak utána reagálok rá, addig elöl, hátul, oldalt be kell laknom a színpadot. Át kell engednem magamon a történéseket, és nagyon sokat segített Ráckevei Anna páratlan érzékenységű és szenvedélyességű átadása, ahogy ezt a szöveget átszűrte magán, és megmutatta, hogyan képzeli a jelenlétem.”

A produkciót Debrecen új színháza, a Csokonai Fórum átadóünnepségének közönsége láthatta első alkalommal augusztus 23-án. A darab bemutatója szeptember 1-jén lesz a Csokonai Fórum Latinovits-termében.

Fotók: Máthé András