Mongol állami kitüntetést kapott a magyar rendező-kutató

Film

A rendező nem kifejezetten a mongol–magyar kapcsolatokat személyes keretben feldogozó filmjéért kapta meg a magas kitüntetést, hanem mongolista kutatóként, a két ország közti kapcsolatok terén végzett több évtizedes kulturális tevékenysége elismeréseként.

Füredi Zoltán
Füredi Zoltán: Fotó: Palantír Film Alapítvány

Füredi Zoltán, A legbelsőbb Ázsia – Magyarok nyomában Mongolországban című dokumentumfilm rendezője április 25-én Barátság Érmet vehetett át a hazánkban tartózkodó mongol állami küldöttség vezetőjétől, Batmönh Batceceg külügyminiszter asszonytól. A Barátság Érem Mongólia legmagasabb, olyan állami kitüntetése, amelyet csak külföldi állampolgárok kaphatnak meg.

A díj átadására a Magyarország és Mongólia közti diplomáciai kapcsolatok felvételének 75. évfordulója alkalmából rendezett nagyszabású gálaprogram keretében került sor a Pesti Vigadó dísztermében. A rendező nem kifejezetten a mongol–magyar kapcsolatokat személyes keretben feldogozó filmjéért kapta meg a magas kitüntetést, hanem mongolista kutatóként, a két ország közti kapcsolatok terén végzett több évtizedes kulturális tevékenysége elismeréseként.

A szóban forgó dokumentumfilmet eddig mintegy hatezren tekintették meg a magyarországi mozikban a tavaly októberi premier óta.

Népszerűsége a személyes hangvételen és a rendező lelkes elkötelezettségén kívül minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy a magyarokról kifejezetten pozitív képet fest, mongol szereplői megbecsüléssel és őszinte barátsággal beszélnek a Mongóliában valaha dolgozott magyarokról, illetve országukról. A legbelsőbb Ázsia mongóliai bemutatóját május 22-én tartják, a vetítést az Ulánbátori Magyar Nagykövetség szervezi.

Mi is megnéztük a filmet, és ezt írtuk róla:

„Ami a mai Mongólia bemutatását illeti, az számomra Ulánbátort illetően feltétlenül revelatív volt. Mint el is hangzik: a város az utóbbi évtizedekben óriási változáson ment keresztül, és a film képei alapján metropolisszá fejlődött, amelyben csaknem a népesség fele, másfél millió ember él egy olyan országban, amelybe Franciaország háromszor beleférne. A többi képsor azonban számomra sokadszorra látottnak tűnt a végtelen és kétségtelenül fenséges, a természet őserejét árasztó sztyeppékkel. Zoltánék egy nomád családnál való vendégeskedése viszont izgalmas volt, mert jól bemutatta, hogyan találkozik egymással a hagyományos életmód és a 21. század. A nyájakat legeltető családok egyre szívesebben költöznek a városok közelébe, mert netezni akarnak – ahhoz pedig térerő kell –, és a jurtában is a laptopját vagy a mobilját bújja mindenki.”

Füredi Zoltán kulturális antropológus, mongolista, dokumentumfilmes. A rítusok és az identitás, az ethosz kérdései foglalkoztatják filmjeiben. Mongóliában 1992 óta folytat kutatásokat. Magáról így vall: „Azt szokták mondani, hogy az ember nem választhatja meg a rokonait. Nos, én megválasztottam. A mongolok talán az utolsó, igazi lovas nomádok. Harcosok, a sztyeppe fiai. Ugyanakkor végletesen romanikusok és vendégszeretők. Olyan ideák kapcsolódnak hozzájuk, amelyek számomra nagyon fontosak: a barátság és a hűség, a kalandvágy, a szabadság és a természet szeretete. Én legalábbis ezt látom bennük. Szóval a szívemben egy kicsit mongol vagyok. A világot egyszerre nézem magyar és mongol szemmel.”