A második képregényes elismerést, az év legjobb művének járó Alfabéta-díjat alkotótársával, Felvidéki Miklóssal együtt kapta meg Haragos a 20. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon, a Képes Krónikák Kiadó gondozásában, a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával megjelent Magyar rocktörténet második kötetéért. A könyv művészeti vezetője, Futaki Attila sajnos már csak posztumusz díjazott.
Az első elismerést a ma már nem létező strip comics kategóriában hódította el Haragos Péter.
Történet három kockában
Mivel értetlenkedem a strip comics hallatán, elmagyarázza, mit jelent. „Három kockából álló, rövid képregény.” „Mint a Garfield” – vágom rá. Péter bólint, majd hozzáfűzi: ezek nyomtatásban kizárólag valamilyen médium részeként jelennek meg, önállóan csak az interneten, füzetként jellemzően nem.
S hogy a képregény mennyiben alkalmas a rocktörténet megismertetésére? Nos, tavaly jött ki A Pink Floyd élmény című kötet, Ken Landgraf rajzoló és Jay Allen Sanford író munkája, mely szubjektív zenekartörténet, Szécsi Zoltán fordításában. Szintén 2024-es a Nick Cave – Uram, kegyelmezz. Reinhard Kleist képregényes életrajzát Pritz Péter ültette magyarra.
A kérdésről Jávorszky Béla Szilárd rockszakíró, a Petőfi Media Group és a Magyar Zene Háza munkatársa, a rocktörténetek szaklektora úgy tartja: a képregény leegyszerűsít, de maga a pop-rock zene is ezt teszi, ezért megfelelő komolyabb tartalmak átadására a témában a képregény.
Könnyen fogyasztható formában ismerteti meg a rockzene történetét, ráadásul mivel vizuális műfaj, látványosabban lehet bemutatni, mi történik például egy koncerten, mint ha leírnánk
– magyarázza Haragos Péter. – Ráadásul a filmes hatások miatt lehet játszani a ritmusokkal, ami kizárólag a képregényre jellemző élményt ad.”
A japán tekercsképektől az animációig
E ponton kissé elmélyülünk a műfaj történetében. A képregény magyarországi fénykora a hetvenes–nyolcvanas évekre tehető, amikor hódított a Pif és a Mozaik. Ez utóbbi NDK-s füzet, előbbi pedig francia magazin volt, mely azért juthatott át a vasfüggönyön, megcélozva a Magyar Népköztársaság újságosstandjait, mert a Francia Kommunista Párt adta ki. Magyar nyelven a Pajtás újságban, a Magyar Úttörők Szövetsége hetilapjában, a Füles rejtvényújságban vagy a „magyar Pifben”, a Kockásban lapozgathattunk képregényeket.
„A Fülesben jellemzően könyvadaptációk jelentek meg. Korcsmáros Pál legendás Rejtő-sorozatát most újrarajzolva, újraszínezve, könyv formájában adták ki” – teszi hozzá a grafikusművész.
„Ami számunkra, boomerek számára öröm, de a Z és az alfa generációnak, az internet nemzedékének jelent-e bármit a műfaj?” – vetem fel.
„Minden korosztállyal meg kell ismertetni, mert ha a megmozgatott képregénnyel, az animációval találkoznak először, akkor nem fogják érdekelni őket a nyomtatott kockák” – mutat rá Haragos Péter, akinek előhozakodom a mangával, amely töretlen népszerűségnek örvend. Igaz, Japánban.
„Ma is a társadalom szerves része, tematikája annyira szerteágazó, mindenkit megszólít – magyarázza Péter, majd felsorolja a főbb műfajokat: humoros, bűnügyi, szuperhősös, nőknek szóló, például főzős, fiúknak, lányoknak, gyerekeknek készülő, fantasy, robotos, művészi, aztán horror, erotikus, pornó… Komoly iparként működik, sok embernek munkát adva, ezért csak nagyon rövid időt kell várni egy-egy folytatásra” – fűzi hozzá az alkotó.
E stílus az ukijo-e, melynek eredete a 12. századig nyúlik vissza, az akkor divatos tekercsképekig.
Kacusika Hokuszai mellett Utagava Hirosige művészete komoly hatást gyakorolt a korabeli európai művészekre, Edgar Degas-ra, Édouard Manet-ra, Claude Monet-ra, Vincent van Goghra, Henri de Toulouse-Lautrecre. A japonista művek az 1800-as évek közepétől jutottak el Európába.
„De tekinthetjük a képes történetmesélés kezdeteinek az Altamira-barlang festményeit vagy az egyiptomi domborműveket, falfestményeket vagy Traianus oszlopát” – jegyzi meg Haragos Péter, majd hozzáteszi: – Japánban az életforma része a képregény, mert például amíg a gyorsvasúton utaznak, mangát fogyasztanak az emberek.”
Közben a világpiacot leuralta a DC Comics (Superman, Batman, Wonder Woman...) és a Marvel (Pókember, Vasember, Hulk...).
„Hősöket kerestek az USA-ban a második világháború után, Amerika megmentőit, például Amerika Kapitányt, ebből alakultak ki az univerzumok, mint a Fantasztikus négyes, Az Igazság Ligája, mostanra pedig fontos lett az ökológiai szál” – villantja fel a műfaj tengerentúli fejlődéstörténetéről a képregényművész.
Petőfi-mű képregényben
A hollywoodi kommersszel szemben készülnek művészi képregények is. Ott a Képes poéma Dino Buzzatitól 1969-ből, vagy legújabban Cormac McCarthy Az út című regényének adaptációja, Manu Larcenet feldolgozásában. Ez utóbbi fekete-fehér tusrajzai eszünkbe juttatják a Futaki Attila által elkezdett képregényt, Az apostolt.
„Mindenki a saját stílusában. Más stílusának a másolása mindig sántít. Ráadásul a közönség összehasonlítgatja, mennyire követi valaki az eredetit – árulja el Haragos Péter. – Természetesen tartottuk az Attila által megkezdett alapstílust, követtük a karakterek jellegzetességeit, a korukat. Mivel párhuzamosan dolgoztunk, folyamatosan egyeztetni kellett, hogy az öregedés folyamatos legyen mindenkinél.”
Látványrajzolással a mesterséges intelligencia ellen
A képregényeket az animációs filmekhez hasonlóan stábok alkotják. Van, aki a vázlatot rajzolja, más kihúzza a körvonalakat, megint más kiszínezi a képeket, vagy beleírja a szöveget a felhőkbe, illetve elrendezi az oldalon a kockákat. Felmerül bennem a kérdés: vajon mennyi létjogosultsága van a kézzel végzett munkának a mesterséges intelligencia korában? Amikor már bárki néhány mondattal és egy gombnyomással „legyártathatja” a saját képregényét. Haragos Péternek kialakult véleménye van ezzel kapcsolatban.
„Az elektromosság felfedezésekor, az első villanyizzók korában senki sem sejtette, hogy egyszer majd lesz klímaszerelő szakma. Ma még korai azon gondolkodnom, milyen új hivatást válasszak a képzőművészet helyett. Ha majd valóban kimarad a folyamatból az alkotás, akkor váltok. Ez kreatív munka. Amikor a fehér lapon vonalat húzok, persze tudom, mi lesz a vége, azonban menet közben rengeteget változik az elképzelésem. Az AI esetében a kapott eredményt, eredményeket egyszerűen csak jóváhagyjuk. Ennyi, nem több.
Nem hinném, hogy géprombolással meg lehetne állítani a technikai fejlődést. Ez a ludditáknak sem sikerült a 19. században. Meglehet, a jövőben olyan művészeti ágak jönnek létre, amilyenekre ma nem is gondolunk. Az ikonfestészet korában senkinek sem jutott eszébe, hogy hatszáz évvel később lesz videóművészet.
Mindemellett Péter felveti: abba az irányba mozdultunk el, hogy az alkotóknak majd élőben kell dolgozniuk, megmutatva, hogy tényleg ők hozzák létre a műveket.
„Ez már afféle előadó-művészet lesz, mert nyilván nem némán festene az ember, hanem történetet kerekítene a mutatványhoz. Persze ha megnézi valaki a világhálón, valószínűleg nem a végeredményre helyezi a hangsúlyt, hanem például arra, mennyire esztétikus maga az ember” – teszi hozzá.
Hogy az alkalmazott grafika számára marad-e tér az MI szorításában, arra választ lelhetnek az alábbi videóban.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
