(MTI) - A Körvonalak - formára fűzve és szabadon című divat- és társadalomtörténeti tárlat középpontjában a könyvtár állományában fellelhető korabeli német és magyar divatlapok képmellékletei állnak. A kiállított folyóiratok közül a legkorábbi egy 1803-ban megjelent példány, a metszetek, szabásminták és rajzok többek között a Der Bazar, a Divatcsarnok, az Életképek és a Pesti Divatlap oldalairól valók. A tárlat különlegessége egy 1804-es lipcsei divatlapból előkerült anyagminta-darab.
A képek alatt korabeli társkereső hirdetések és illemszabályok olvashatók. Az intések többek között arra figyelmeztették a hölgyeket, hogy ami jól áll a fiataloknak, az viccesen mutat az idősebbeken, s ami este csinos viselet, az nappal nem ajánlott - említett példákat a kiállítást összeállító Fabó Edit. A hirdetéseket már akkoriban is férfiak és nők egyaránt feladtak. Jeligés írást "pajzán kedélyű szőke pesti leányka" és "barna gazdag fiatalember" is megjelentetett, és volt, aki azt a lányt kereste hirdetés útján, aki "csónakkal kelt át Budáról Pestre".
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Textil Tanszékének hallgatói nyolc bábun mutatják be a témához kapcsolódó "ruhaszobraikat", Náray Tamás divattervező szalonjából egy mai fűzőt kölcsönöznek a kiállítás idejére, az Iparművészeti Múzeumból pedig egy korabeli fűző is várhatóan az augusztus végéig látható tárlat anyagát alkotja.
A népszerű és már gyermekeknek is készített fűzőkkel kapcsolatban annak idején elterjedt a használatát korlátozó, elutasító reformnézet is. A könyvtárban két, időben egymástól távol álló könyv található, amely e ruhadarab mértéktartó viselésére int. Bonnaud francia szerző 1770-ben megjelent könyvében, Thanhoffer Lajos magyar szerző pedig 1901-es munkájában figyelmeztetett arra, hogy a 40-45 centiméteresre összeszorított női derék az erős nyomás következtében hátfájdalmak, hideg kezek és lábak, vivőeres csomók okozója lehet. Európában a XVI. században vált közkeletűvé a fűző, amely hódított Itáliától egészen I. Erzsébet angol királynő udvaráig. Kezdetben készültek acélpántos fűzők is, de a halcsontos megoldású nagyobb népszerűségnek örvendett. A történeti hagyomány szerint II. József tilalma ellenére Magyarországon is kelendő cikk volt a kínzó ruhadarab.
A több színben és drága anyagokból készített darabok között létezett reggeli, napközi, estélyi, éjjeli és alkalmi fűző, hordtak nyári, lovagláshoz, illetve tengeri fürdőzéshez készült változatot is. A szecesszió (1890-1909) divatjában fűzték a legszorosabbra a női derekat. A fűző csak az 1920-as években ment ki a divatból.
