1927-ben született Aracatacá-ban, mivel apai nagyapja ismeretlen volt, így az anyai nagyszülők nevelték. Nagyapja nagy hatással volt rá, aki az ?Ezernapos háborúban? ezredes volt ? a nagyapa figurája a Száz év magány című művében él tovább. 10 testvére született, míg neki 2 gyermeke van.
Kezdetben az El Espectadornak dolgozott, később külföldi tudósítóként megfordult Rómában, Párizsban, Barcelonában, New Yorkban. Az ötvenes években kezdett publikálni, figyelmet az Egy hajótörött története című cikksorozatával ért el először. Ezután Kolumbiában nem volt biztonságban, így kezdődött a külföldi újságíró karrierje.
Korai írásaiban Faulkner hatásai látszódnak, humora Dickenséhez hasonló. Művei gyakran a valóság és a fikció határán egyensúlyoznak, rengeteget merít saját életéből. A Szerelem a kolera idején című könyve szülei szerelméről szól, az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája pedig egy vérbosszú történetét meséli el, ami az újságokban is benne volt.
Legismertebb műve, a Száz év magány se nélkülöz önéletrajzi elemeket, például a nagyapa alakja kulcsfigura a regényben. Nevéhez mindig a mágikus realizmust kötik, bár ő maga ezt sose szerette elismerni. 1982-ben írói munkásságát Nobel-díjjal jutalmazták. 2002-ben jelent meg önéletrajzi írása, az Azért élek, hogy elmeséljem az életemet.
2014. április 17-én hunyt el Mexikóvárosban.
Forrás: wiki
