Gál Vilmos: Ötven fölött a férfitest, avagy egy elmaradt sípszó néma szonátája

Miután örökre beírta nevét a Tokaji Írótábor futballtörténetének évkönyvébe 2024 augusztusában azzal a felejthetetlen góljával, amelyet a városi öregfiúk csapata ellen szerzett (szinte most is hallja a szpíker kissé recsegő baritonját, amelyet a Tisza felől fúvó szellő felerősít, valahogy így: Gál Vilmos labdát szerez a középpályán, indítja Regőst, a gólvágót, Regős elmozog a labdával, be kéne futni üresbe, úgy is van, Gál visszakapja, és lő, GÓÓÓL! Hát a tokaji polgármester mit csinált? Hát azt se tudja merre van a labda! Micsoda lövés volt: kapásból a jobb alsóba! Gál Vilmos, történelmi regényíró az égre nézve keresztet vet, és lepacsizik még a kapussal is, hát így kell ezt! Három kettőre vezetünk!), szóval miután emígyen örökre beírta magát az írótábor történetébe, legott megfogadta, hogy a következő évben visszatér, és még jobb lesz, legalább három egyenest rúg majd a labdába, hogy Kukorelly, a kopasz kapitány ne szidja le a meccs szünetében, és azt is megígérte magának: leteszi az alkoholt és a dunaharaszti piacon kapható legfinomabb házi pároskolbászt, kevesebb szénhidrátot töm majd magába, szóval fogyókúrázni fog, egy egész évig, és lemegy kilencven kiló alá, sőt megcélozza a nyolcvanötöt, és becsületére legyen mondva, hozzá is fogott terve megvalósításához, futni kezdett, napi öt kört, pontosan lemérte, egy kör nyolcszázhúsz méter, azaz napi négyezeregyszáz méter, az nem semmi, és néha huszonnyolc perc alá is lement az ideje, majd hasizomgyakorlatokat végzett, napi harmincat, és egyéb kunsztokat is kitalált, négykilós súlyzóval edzette felsőtestét, amelyen ugyan a hónapok vasfegyelme sem idézett elő látható változást, ám ő ennek ellenére nem adta fel, csak edzett tovább, igaz, a páros kolbászról, a nyáresti dinnyeevésről és a serivásról végül nem volt képes teljesen lemondani, és a b. neje reggelente a szemére hányta, hogy este tízkor nem kellene a spájzban motozni Milka csoki után kutatva, szóval azért voltak problémái, nem tagadhatjuk, de végül, az egyesztendős spártai életmódnak, a teste feletti vasszigornak hála, leadván három és fél kilót, kilencven alá ment húsz dekával, igaz, ezt reggel mérte, evés előtt, meztelenül, amelynek csupán az a maga keretezte hatalmas tükör volt a tanúja, amely egyetlen tárgyként maradt örökül a tizenöt évvel ezelőtt vásárolt öreg házban, és akkor Gál Vilmos elégedetten bámulta meg magát, feszített felsőtestre, majd elindult Tokajba, először magával hurcolva asszonyát, mert azt akarta, hogy lássa őt az asszony, amint futballtudását fitogtatja az írótársadalom színe-java előtt, és azt is akarta, hogy a b. neje amúgy is múlhatatlan, izzó szerelme még nagyobb lánggal lobogjon föl éjszakánként, amint a Bodrog a Tiszába ömlik, mert megtapasztalhatja, amint férjura olyan irodalmi nagyságokkal poharazik együtt kedélyes és forró éjszakákon át, nagy hangon, mint például Gáspár Ferenc, Bán János, Cselenyák Imre, vagy Bene Zoltán, Pósa Zoltánról és Domonkos Lászlóról nem is beszélve, egyszóval menőzni akart az asszony előtt, és ezért meg is tett minden tőle telhetőt, hogy eljöjjön a mérkőzés délutánja, ahol folytatódik egy nemes hagyomány, megmutatják magukat az igazi férfiak a nagybetűs sportban, a futballban, ami nem élet-halál kérdése, annál sokkal több: játék, a szpíker most is L. Simon, mint mindig, ez megnyugtató, szereti az állandóságot, a nézők legalább kéttucatnyian, köztük az asszony, mondjuk az kissé zavarja, hogy leült hátul a kempingszékére, miként láthatja majd oldalbordája így a szólóit, meg az okszikat, a teli rüszttel ellőtt bombákat, a fülön pörgetett labdákat, a szigorú szereléseket, satöbbi, de felülemelkedik ezen az apróságon, bemelegítenek, közben már sok víz fogy a flakonokból, a feje veresedik, mintha a múlt évi meccsen nem lett volna ilyen meleg, gondolja; miért nincsenek fák a pálya körül, néz szigorúan a tokaji polgira, de mindjárt kezdés, Kukorelly eligazítást tart, hősünk elegánsan előre engedi az újakat, hadd játszanak az elején, ő majd akkor jön, amikor az ellen kissé kifárad, rutinos róka már így ötven fölött, a meccs közben csordogál, a tokajiak között sok az újonc, elég fiatalok, gyorsak és betonkemények, a fenébe, keresi a gyenge pontokat, aha, a kapus, de a kapuig el is kell jutni valahogy, na mindegy, végre beáll, rohangál fel-alá, alig találkozik a labdával, a tüdejében pusztító, égő fájdalmat érez, zihál, na jó, inkább lejön egy kicsit, ez nem az ő napja, de majd a második félidőben hozzátesz valamit, fogadja meg, és így is lesz: okosan, az összes rutinját bevetve mozog üresbe, aztán magában kiáltja: itt vagyok tök üresen, de az új fiú berúgja a rövidbe, na mindegy, végül is bement, de akkor is egy önző fráter ez a srác, nem ismeri, de ez mindegy is, igazán lepasszolhatta volna, innen ahol áll, még az öreganyja is bekotorta volna; na végre, ismét egy labda, a Soltész gyerek egész jól védekezik, tőle kapja a lasztit, megindul, Berkának, a jobbfedezetnek tolja egy finom bokamozdulattal, két védőt becsapva, Berka már csak a kapussal áll szemben, de kicselezi magát a helyzetből, ő szemben a kapuval töküresen áll, ordít, hogy Passsz!, de Berka rásarkalja erőtlenül, pedig ha leadja, tuti gól, és akkor nem öt-kettő oda, hanem öt-három, nem mindegy, a fene vigye, na, megint egy jó labda, de basszus, fellöki az a vadállat védő, összerogy, mint Törőcsik fénykorában, a bal bokája aláfordul, várja a sípszót, de a sípszó nem jön, hát mi ez? Mi a túró, alig bír lábra állni, és akkor semmi síp? Semmi ítélet, pedig a meccs előtt még viccesen oda is szólt a sporinak, hogy neki fújjon, most meg semmi? Hát Imikém, Cselenyák Imi! Miért maradt néma a sípod?, kérdi bánatos tekintete, fülében felsír az elmaradt sípszó néma szonátája, de Imi nem kegyelmez, hősünk pedig búsan lesántikál a pályáról, cserét kér, véglegest, a meccset hat-kettőre elveszítik az írók, L. Simon karcosan összegez, hősünk pedig a nejére támaszkodva elbiceg a belváros felé, hogy beszerezzenek egy tubus Flectort a feldagadt bokájára, közben arra gondol: fene a zsírmájamba, miért nem tudtam jobban lefogyni? Majd jövőre ugyanitt, veletek, fogadja meg rögtön, ugye így lesz?

A kép illusztráció. Forrás: Fortepan / Fortepan