Derzsi Pál: Pillanat – versek
SZERETLEK
szeretlek akkor is
ha összevonod szemöldököd
hisz érzem a rászolgáltatottságom
kapcám bocskorom ugyan rendben
és gumiálcában épp most tetszeleg
tied a tornác s a mocskot én hozom
látod egy miccnyit sem…
és sosem kertelek…
a málnákból kellett metszenem csak
körbekarcoltak talicskásan éppen
a nyögdölődős hágó előtt az angyalát
enyhet a földnek és föltisztulást
olyannyira jól tudom a nap e felében
álarcos este jön s csak sóhajtok
nahát nahát...
és mégis
összevont szemöldököd
messze libben a szilvafák fölött
ölelnél a grádicson felmenőben
s szeretsz akár a kármentőben megszédült
csaplárosné
a mélytüzű pillanatcsapongás eresztékein…
szeretsz talán
e bogáncsosan megejtő kusza világban
ki tudja - csak érzi - merre kódorog
na még egy talicska édennyi kékség
na még egy somágnyi szíjas akarat
s a grádicson egyszercsak érkezőben
a kezem is így mocskosan
megfogod
PILLANAT
kicsit leülök a tornácon
eh ez a ganyézás ásás a fenébe…
a kert gömböcen ül körül
s derül rajtam csakúgy döcög
kíméletlenül
(ásók négyágú villák istene rám rajtolt
bezzeg Tenerifén mi jó
mi boldog éden gyötörne kéjig
ajaj te magyarok védőszentje
s mégegyszer ajaj sőt ajajaj
csak úgy találomra én oda te ide
harsány homlokkal olvasna ronggyá
s kitörne rögtön a bősz Teide…)
szusszanok még kücsüddég
cigánykeréken csikland föl a csend
az ásó élén pocoklyuk karimája
épp mint egy lefejezett Vezúv
köröttem fickándoz kicsit még
s lábhoz-fegyverré áll helyre a világ
kiszakadó szusz a fölbuzgó rend ölén
…s nané a kászálódó fölszisszenésre
zúgni kezd egy lélegzetnyi kékség
szétömlik szilvaágak karmos közén
ahogy az ásó a rögbe szeg szomjjal
s számló szíjában omlik el a föld
én csak úgy magamtól fölkacagok
hetyke-izzadón a világ közepén
A kép illusztráció. Fortepan / Storymap.hu
