Az eredeti musical 1965. november 22-én debütált a washingtoni Square Színházban, majd három esztendő múlva a Martin Beck Színházba költözött a produkció, mely összesen 2328 előadást élt meg. Az első európai bemutatót Madridban tartották, a magyar ősbemutatót pedig a Budapesti Operettszínházban, 1971-ben, Darvas Ivánnal a címszerepben. 

Hosszú évtizedek után most újra színpadon az előadás, melyet szöveg- és kottahűen, ám modern eszközökkel, gondolatisággal és látvánnyal, lenyűgöző jelmezekkel, parádés szereposztással láthatunk.

Don Quijote addig álmodozott egy szebb és jobb világról, amíg valóban elhitte, hogy létezik.  A lovag józan pillanataiban a világ leggyöngédebb embere, akinek rögeszméje a gyámoltalanok védelme, kiállás minden igaz ügyért akkor is, ha a harc reménytelennek látszik.

A produkció jelmezeit Fekete Kata jegyzi, aki elmondta, hogy minden, amitől félünk, rideg, fekete, egyfajta halálangyalként és csatlósaiként jelenik meg az előadás nyitóképében.

„Ezek lehetnek éppúgy a belső félelmeink kivetülései, mint rémálmaink szereplői. Az inspirált, hogy az átalakulást, a varázslatot, a képzeletbe, mesébe való utazást segítsem.”

Erdős Júlia Luca felelős a díszlet látványvilágáért.

„Számomra a La Mancha lovagjának a fő mondanivalója saját magunk legyőzése, és újra megtalálása. Azt jelenti ez a darab, hogy a minket körülvevő világ olyan, amilyennek akarjuk, vagy amilyennek képesek vagyunk látni. A díszlet absztrakt is meg nem is, éppen azért, hogy az asszociációs igényekhez illeszkedjen.”

A főbb szerepekben Németh Attilát, Nagy Lórántot, Kerényi Miklós Mátét, Serbán Attilát, Sándor Pétert, Peller Annát, Nádasi Veronikát, Dancs Annamarit, Bálint Ádámot, Gömöri András Mátét, Angler Balázst, Dézsy Szabó Gábort, Pálfalvy Attilát, Petridisz Hrisztoszt, Mészáros Árpád Zsoltot, Homonnay Zsoltot, György-Rózsa Sándort, Kalocsai Zsuzsát, Sz. Nagy Ildikót, Vásári Mónikát, Vágó Zsuzsit, Füredi Nikolettet, Fekete-Kovács Veronikát, Magócs Ottót, Imre Rolandot és Czikora István Lászlót láthatják

Fotók: Várady Nikolett / Kultúra.hu