?A túlélők magánya ez? ? fogalmaz Tragédiák a szemétkosárban című, a drámaíró Beckettről szóló tanulmányában Almási Miklós A játszma vége és a Forte előadásában most bemutatott mű kapcsán. A homokban apró petét cipelő hangyát rémült meglepetéssel, nagyítóüvegen át szemlélő Winnie és a hatalmas, fekete úszógumiban/alatt tespedő Willie két felvonásos jelenése a Forte művész-atlétáinak újabb, hatalmas kihívással szolgált, melyben remekül hozták formájukat. Az eredeti szerint ötvenes Winnie (?jól konzervált, lehetőleg szőke, kövérkés??) szerepét három színésznő, Földeáki Nóra, Simkó Katalin és Sipos Vera játssza. Az enervált, alig moccanó Willie karakterében Andrássy Máté hallgat beszédesen.
A Forte eredetileg egyetlen szuszra vitte volna színre az 1961-es színművet a Godot-ra várvával, majd jött a hír, hogy a két (együtt három és fél órás) előadás végül egymást követő estéken kerül színre. Az Ó, azok a szép napok! monumentális, embert próbáló szövegfolyamán túlesve e döntést igen ésszerűnek minősíthetjük.
Horváth Csaba, Milorad Krstic tervezte színpadán egyetlen, hatalmas idom, a mennyezetről alálógatott, tompa ívben meghajló, s a padlón, hosszan elnyúló molinó. Az eredeti instrukciónak (?hangsúlyozottan giccses?) tökéletesen megfelelő, de ? természetesen ? a Forte világát ismerve, igen szokatlan monstrum teljes, tengerparti panorámát ábrázol. Az ég kékjén gyerekrajzokat, idegenforgalmi prospektusok klisészerű képi világát és dadaista kollázsokat egyaránt idéző, zsúfolt tabló. Felhők és ladikok, dzsunka, gálya és vitorlás, tajték-sorminta, tarka maszatkák. A műanyag felület görbületében, a horizont alatt elasztikus luk, melyen át a megháromszorozott Winnie derékig, majd csak már nyakig, újra és újra fel- illetőleg kibukkan.
A kép a síkon panoráma-fotóvá, apró lépésnyomokkal szántott, kietlen homokpaddá szélesedik. A rámpaszerű felületen a hosszasan néma és mozdulatlan, csupaszra borotváltan kirakati bábnak látszó Willie hever: a szereplők nem kiégett, ?túlélő? középkorúak, hanem tehetetlen, megfoghatatlan indulatokkal viaskodó, a semmibe vetett fiatalok. A Winnie-t megformáló három, egyforma szőke parókát, s leveleket formázó, harsány, aranyszín nyakéket viselő színésznő egymástól finoman elütő játékmódja izgalmas és élvezettel tanulmányozható. Simkó Katalin érzékien szép altja, melankolikus méltósága, Sipos Vera perzselő izgékonysága és Földeáki Nóra feszült eleganciája vad tempóban tölti ki a nő szerepét: a kis üregen boszorkányos tempóban egymást váltva más és más anyaggal, színekkel keltik életre a figurát. Simkó és Sipos Marilyn Monroe karakterével játszik, míg Földeáki sminkjével egy szőke Maria Callas nagyasszonyi méltóságát idézi.
A játék során szinte végig háttal látható Willie szalmakalap-kendő alól néha felvillanó, kopasz fején vércsík. A férfi hatalmas, méteres, angol nyelvű újságot lapozgat, harsány bulvárlapok mértéktartó paródiáját, az oldalakon Krstic jellegzetes stílusú, gyönyörű-bizarr grafikáival. A címlapon hatalmas löveg, mellette a felirat: ?Declaring war on crime?. Egyik oldalán: ?The Turn of the Screw?, azaz: A csavar fordul egyet ? Henry James kisregény-címe mellett hatalmas csavar képe.
A gondosan válogatott zenei anyag, finom neszek és morajok titokzatos szövete övezi e letaglózó, s nehezen befogadható, embert próbáló, ám a mozgással izgalmasan elegyített, oldott szövegfolyamot. Winnie zaklató, töredékességében, repetitiv voltában egyszerre nyomasztó és fárasztó monológjaiból építkezve Horváth Csaba erős atmoszférájú, egyedi világot alkot kiváló színészeivel. Szinte érezni a vibráló fényt, a Nap égető, elmeháborító perzselését, átérezni az emlékfoszlányokban fuldokló, a sivár tájba ? szó szerint is ? belesüppedő nő magányát, léte, világa, valahai közege maradékának közelgő vesztét. A kisollóval kivágott, s ? zseniális fordulattal ? e lehetetlen tájba ragasztott-vettetett alakok látványának, életének abszurditását a Winnie-alak megháromszorozása tovább, és az eredeti szelleméhez hűen fokozza.
Beckett-hős többszörözésre hét éve, Lublinban láttam roppant izgalmas példát: Richard Schechner, a modern amerikai színház nagymestere a maga Godot-verziójának részleteit mutatta be a lengyel város nemzetközi fesztiválján. Részleteit csupán, mert ? egy másik, most nem vázolandó ok miatt ? a teljes rendezést letiltották az örökösök: Schechner Lucky alakját játszatta szimultán három, kórusban megszólaló színésszel. Horváth Csaba Godot-ját pedig másnap ismerhetjük meg.
