Képzeld, tegnap olvastam a hírekben, hogy egy Munkácsy-festményt ötször annyiért adtak el, mint a lakásom. Ötször annyiért! Egyetlen képet! Képzeld el a lakásomat ötször, öt zsúfolt konyha egymásba hajtogatva, öt nappali végtelenbe nyúló padlója. Hihetetlen, nem? És a lakásom – egy példányban – már rég feledésbe fog merülni, amikor azt a festményt még mindig nézegetni fogják. (Sőt, a lakásom már jelen pillanatban sem érdekel senkit. Micsoda igazságtalanság.) Annak a festett nőnek a mosolya messze túl fog élni mindkettőnket.
Ne mondd, hogy morbid vagyok, te vagy túl érzékeny. Ha morbid akarnék lenni, azt mondtam volna, hogy a hölgy nyaka még akkor is fehér és pihés lesz, amikor a te ráncaidat már a férgek rágják. De nem mondtam, szóval egy szavad sem lehet.
Ami viszont a mosolyt illeti, igazad van. Az a nő nem is mosolyog. De az még egy másik kor volt, nem illett olyan látványosan lelkesedni azért, mert egy hapsi fogdossa a kezed. Egyébként is, te talán úgy vigyorogsz a randijaidon, mint egy fakutya? Na ugye. Amúgy meg, ha egy pasi az ablakon behajolva akarna udvarolni nekem, én sem mosolyognék, és nem csak azért, mert a panel kilencedik emelete előtt lebegő férfiak valószínűleg nem megbízhatók.
Nem, az a nő egyértelműen megvetően néz. Lesújtóan. Megsemmisítően. Mintha azt mondaná, hogy „és ezért hagytam ott a délutáni teámat?” És igaza van, mert aki szerint az ablakon behajolni romantikus, az túl hülye ahhoz, hogy jó parti legyen. Hogy lehet az ablakon át csókolózni? Úgy pipiskedve, hogy az ember lányának majd’ kimegy a bokája? Belehasalva a muskátliba? Arról nem is szólva, hogy bárki jár arra, rajtam fog röhögni, amiért egy férfifar díszeleg az ablakomban. Akár még oda is osonhat, hogy fenékbe billentse a reménybeli lovagom. Hát ez kell egy lánynak?
Nekem például, amikor így heverek, mint a hölgy a képen, egy kávé szokott kelleni, nem az, hogy valami balek az ablakon át zaklasson. Nem is hagynám neki. Sőt, szerintem ő sem fogja hagyni. Figyelted, hogy nem is a pasi szemébe néz, hanem lejjebb az arcára? Egyenesen a bajszára. Ha Munkácsy festett volna folytatást a képnek, azon az lenne, ahogy a csaj éppen megtépi a pasi bajszát. Teljesen egyértelmű.
Hogy érted, hogy velem tuti nem akar randizni senki? Kikérem magamnak. Oké, tényleg nem, de ahhoz semmi közöd. Amúgy is, miért kell mindig kötekedned?
