A kékfestést bele kell illeszteni a mai ember életébe

Mik a legkedvesebb gyerekkori emlékeid a kékfestéssel kapcsolatban?

Gyerekként nyaranta sok időt töltöttem a családi műhelyben és az üzletben. A szüleim segítségével mindig találtam valami kreatív elfoglaltságot, akár a maradék kékfestő textilek kézműves projektekben való felhasználásáról, akár új anyagok tervezéséről volt szó. A kézműves vásárokat is nagyon élveztem, ahol más népművészetekkel ismerkedhettem, és sokszor ki is próbálhattam őket.

Mikor fogalmazódott meg benned, hogy folytatnád a családi mesterséget? Mindig is ez volt az „A terv”?

Nem emlékszem konkrét pillanatra, amikor ezt eldöntöttem volna, inkább szép lassan alakult ki, a „hogyanja” pedig mindmáig körvonalazódik. Azzal kezdődött, hogy amikor idősebb lettem és egyre több mindenben tudtam segíteni a szüleimnek, egyre jobban bevonódtam a munkafolyamatokba, emellett pedig gyakran terveztem és készítettem apróbb dolgokat magamnak, a családtagjaimnak vagy a barátaimnak. Útközben aztán egyre több lehetőséget láttam meg abban, hogy folytassam, és megtaláljam benne a saját formámat.

Tulajdonképpen mi az a kékfestés? Honnan ered az eljárás? És miért éppen kék?

A kékfestés textilmintázási és festési eljárás, amely során mintafák segítségével védőmasszát viszünk fel a természetes anyagból készült textilre, majd indigóval megfestjük, végül pedig kiöblítjük belőle a fedőmasszát, hogy az alatta lévő fehér minta láthatóvá váljon. Az eljárás alapjai indiai eredetűek, de az európai festőmesterek átalakították a technológiát, és a maguk népi mintái javára egyre inkább elhagyták az ázsiai motívumokat. A kék színt régen elsősorban feltehetően a festékanyag tartóssága és praktikus viselhetősége miatt választották, majd az évszázadok során hagyomány lett a viselése.

Egyszer nyilatkoztatok a magyarországi kékfestés egyik különlegességéről: hogy nálunk kékfestő családok vannak, és nem csak férfi mesterek.

Amikor a kékfestés pár éve felkerült az UNESCO szellemi kulturálisörökség-listájára, nemcsak a technológia és a hagyományok szerepeltek az indoklásban, hanem azt is kiemelték, hogy a mai napig családok dolgoznak együtt a műhelyekben. Ez nem egyemberes munka, hanem családi vállalkozások hosszú folyamatokból összeálló alkotása. Minden családnak megvannak a maga receptjei és fortélyai, amekyek generációról generációra öröklődnek.

Minden kékfestő műhely egyediségét a saját mintakincs adja. Nektek is vannak „családi” mintáitok, védjegyetek?

A műhelyek egyedi mintái szorosan összekapcsolódnak a földrajzi elhelyezkedésükkel, ez a helyzet a mieinkkel is. Jelenleg körülbelül hétszáz mintafánk van, ezek nagy része tükrözi a Rábaközre jellemző motívumvilágot, például tulipános, madaras, gránátalmás, szarvasos minták és életfa-ábrázolások jellemzik. Vannak azonban a többi kékfestővel közös mintáink is; ilyen a csillagvirágos, amely mindegyik magyarországi műhelyben megtalálható. A műhelyünk logójának sok száz minta közül egy rábaközi madarat választottunk, mivel ez több más pozitív jelentése mellett a családi harmónia szimbóluma is.

Szoktál készíteni saját mintafákat is? Ahhoz mennyire kap az ember szabad kezet? A hagyományos motívumok mellé akár vadonatújak is bekerülhetnek?

Új mintafákat eddig nem készítettem. Ha egy alkotáshoz új motívumokra volt szükség, gumiból vagy krumpliból faragtam ki hozzá nyomdát, ám ezek nem tartós megoldások. Eddig inkább a régi mintafák karbantartásán és másolatok készítésén volt a hangsúly, de a jövőben mindenféleképpen szeretnék új mintafákat készíteni.

Számodra egyfajta misszió a hagyomány és a korszerűség ötvözése, a népi kultúra elemeinek átemelése a mai mindennapokba, akár a fenntartható divatba.

A hagyományok fenntartása érdekében nagyon fontosnak tartom, hogy megtaláljuk, hogyan lehet a kékfestést a mai életbe beilleszteni, és hogyan lesz használható később. A hagyományos forma megőrzése mellett igyekszem mindig olyan alkotásokat készíteni, amelyek a mai ember mindennapjaiba beleillenek. A népi művészet mindig reflektált az adott társadalomra, érzékeny volt annak változásaira. Emiatt alapvetőnek érzem, hogy a kulturális örökségünket az új generációk számára is fogyaszthatóvá tegyük, ne állandó formának tekintsük, hanem velünk együtt fejlődőként kezeljük.

Kommunikációs szakemberként és leendő kultúramenedzserként is a kékfestés népszerűsítésén dolgozol. Mik a legfontosabb teendők? 

A kékfestés népszerűsítésén dolgozunk, mivel ezen múlik, hogy fennmaradhasson. Úgy gondolom, hogy a legfontosabb teendő a kékfestés és a hagyományos kézművesség értékeinek bemutatása a szélesebb közönségnek. Sajnos az ezzel kapcsolatos tudás mára kikopóban van, ezért elengedhetetlen lenne az online médiumok bevonása és új célcsoportok megcélzása. Az a célom, hogy ne régi, kihalóban lévő mesterségnek tekintsék, hanem meglássák a szépségét, értékeljék a benne rejlő sok munka eredményét.

Külföldön is sokszor képviselted már ezt a mesterséget. Melyek voltak a legemlékezetesebb alkalmak?

Mindig örömmel töltenek el a külföldi megkeresések, mivel újabb lehetőséget biztosítanak a kékfestés megismertetésére. Jelenleg is úton vagyunk anyukámmal: Bostonba és Washingtonba látogatunk el a magyar közösségekhez, és foglalkozásokat, bemutatókat tartunk nekik. Az ilyen utak során mindig jó látni, milyen ereje van a kultúrának. Azt, hogy sok ezer kilométer távolságból is képes összetartani az embereket.

Olvastam, hogy a gyerekfoglalkozások a kedvenceid közé tartoznak.

A gyerekek rendkívül fogékonyak a népművészet iránt. Szeretik kipróbálni a különböző technikákat, és élvezik az alkotást. Ezek a tevékenységek elősegítik a kreatív önkifejezésüket, és általuk megismerkedhetnek a hagyományos művészetekkel. A gyerekek általában kíváncsisággal, érdeklődéssel és elköteleződéssel viszonyulnak a kézműves projektekhez, amelyekbe bevonjuk őket, jól érzik magukat, és közben tanulnak is. Fontos, hogy minél több lehetőséget biztosítsunk számukra a kreativitásuk fejlesztésére, a kulturális kincseink továbbörökítésében való részvételre.

Mire vagy a legbüszkébb?

Arra, hogy a családom minden nehézség ellenére fenn tudta tartani a műhelyt 1906 óta, és hogy az ötödik generáció tagjaként folytatni tudom ennek a hagyománynak a továbbéltetését.

Milyen terveid vannak?

A művészeti tevékenységem menedzselésén és fejlesztésén túl olyan közösségi központot szeretnék létrehozni, ahol segíteni tudok más alkotókat, hogy ismertebbé váljanak és elismerésben részesüljenek, és ahol a látogatók számára tartalmas és élményekkel teli, művészettel kapcsolatos rendezvényeket és workshopokat tudok szervezni. A cél inspiráló közösség létrehozása és az együttműködés ösztönzése lenne.

Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu

#pénteki kultúrrandi