Snétberger Ferenc zenész családba született, példaképe édesapja, aki szintén gitározott. Fiatal korában tanult klasszikus hangszeren és jazzgitáron is, végül a jazz mellett kötelezte el magát, és improvizációs játékával világszerte ismertté vált. Nem csak szólóban koncertezik: a ?80-as évek végén alapított egy triót, a Trio Stendhalt Dés Lászlóval és Horváth Kornéllal. Bár a trió megszűnt, a hármas felállás azóta is él: ma ugyanis ? amellett, hogy saját anyagokon is dolgozik ? főként Anders Jormin svéd basszusgitárossal és Joey Baron amerikai dobossal turnézik országszerte. A zenész már a ?80-as évek vége óta él Berlinben, azonban rengeteget látogat haza, 2011 óta pedig a Snétberger Zenei Tehetség Központ is Magyarországhoz köt, melynek ő az igazgatója. Az alapítvány hátrányos helyzetű roma tehetségeket karol fel és oktat.
Csaknem harminc éve ingázik Budapest és Berlin között. Nem teher ez egy idő után?
Egyáltalán nem. Nagyon sokat utazom, a koncertek miatt már korábban hozzászoktam ehhez. Emellett örömmel is tölt el, hiszen ilyenkor vagy az iskolába megyek, vagy a koncertek miatt vagyok úton.
Sosem gondolt arra, hogy hazaköltözzön?
Én nem így gondolkodom. Nekem két otthonom van. Félig itthon lakom, Magyarországon, félig pedig Berlinben. Nagyon sűrűn jövök haza az iskola miatt, Berlint pedig nagyon szeretem a sokféle kultúra miatt. Igazából nem nagy távolság egy ilyen út.
Egy korábbi interjúban azt mondta, csupán három napig tud meglenni gitár nélkül, utána hiányzik a hangszer. Ez a hozzáállás is bizonyítja, mennyire szenvedélyes zenész, aki már több tíz éve van a pályán. Nem vágyik több pihenésre?
Egy idő után természetessé válik a sok gyakorlás, utazás és minden, ami ezzel jár. Nagyon örülök, mikor benne vagyok a körforgásban. Gyakorolni mindenhol szoktunk mi, zenészek, még a szállodában is. Ez hozzátartozik az életünkhöz, hiszen mindig készen kell állnunk, bármikor érkezhet felkérés egy koncertre. Persze, én is elfáradok néha, de nekem az a pihenés, mikor van időm gyakorolni, komponálni, alkotni. Erre szeretek több időt fordítani.
A tavalyi és az idei Titok című albumát megelőzően hosszú ideig nem adott ki új lemezt. Mi volt az oka ennek a szünetnek?
Az iskolára koncentráltam minden figyelmemmel. Igénybe vett a gyerekek felkutatása, tanítása, mentorálása, az iskolai koncretek ? minden, ami a művészeti igazgatói feladatokkal jár. Most igyekszem pótolni a kimaradt éveket.
Ha már szóba került az iskola: korábban felmerültek olyan hírek, hogy esetleg bezárhatják a Snétberger-központot. Mi igaz ebből?
Az alapítvánnyal kapcsolatban minden rendben van, az iskolát létrehozó Camp Europe Felsőörs Közhasznú Kft. körül dúlnak a viharok. Az alapítvány mindent megtesz annak érdekében, hogy a tanítás tovább folytatódjék. Az őszi kurzusunkra készülünk most. Nemrég a Vigadóban tartottunk a diákokkal teltházas koncertet. Többen bevallották, hogy nem vártak ilyen magas színvonalú produkciót. Amikor csüggedni kezdek, mindenért kárpótolnak a gyerekek, és ez ad erőt, hogy ne adjuk fel, és ne hagyjuk tönkretenni az iskolát telhetetlen törekvések miatt.
Ha jól tudom, Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere is támogatásáról biztosította önt, és azt mondta, minden jogi segítséget megadnak. Ez a fajta segítségnyújtás mennyire valósult meg?
Balog Zoltán miniszter úr mellettünk áll, segít nekünk, ahogy két évvel ezelőtt is megtette ezt. Reméljük, hogy ezúttal is sikeresen megoldódik a helyzet.
Magánszemélyektől, esetleg civil szervezetektől kapott-e valamilyen támogatást ezzel kapcsolatban?
Nyár végén, a cikk után nagyon sokan kerestek meg: magánszemélyek, cégek, civil szervezetek ? tanáraink, munkatársaink mellett. Sokan felajánlották segítségüket, így a dán VELUX-alapítványok és az osztrák VisFontis egyesület is. Akkor tudtam meg, hogy igazából mennyien szeretik az iskolát idehaza és külföldön is. Mindenki arról biztosított: nem engedik, hogy tönkretegyék évek munkáját.
Fischer Viktória
Fotó: Raffay Zsófi/snetberger.com
