Szeretsz főzni?
Leginkább akkor, ha nem kötelességből kell, és nem minden nap. Szerencsére a párom szívesen átvállalja ezt a feladatot, és remek ételeket készít.
1997-ben kaptad meg a diplomád a Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetemen, Marosvásárhelyen. Mindig is színész szerettél volna lenni?
Ötéves lehettem, amikor már színházbérletet kértem a szüleimtől, de ezután sokáig, egészen a gimnázium végéig nem is gondoltam arra, hogy színész leszek. Valószínűleg azért végig ott motoszkálhatott a fejemben, mert végül mégis megpróbáltam. Az egyik osztálytársam, aki jó barátnőm is, már régóta a Színművészetire készült, és megkért, tartsak vele. Csak pár hetem volt felkészülni, végül sikerült: mindkettőnket felvettek.
Ha most visszagondolok, az egész olyan volt, mint egy gyors és kedves álom, rengeteg feladattal és örömmel, és néhány nehezebb pillanattal, amikor azt hitted, feladod. De a legjobb az volt az egyetemi években, hogy jó kis csapat jött ott össze, akikkel szinte folyamatosan együtt voltunk, és rengeteg darabban játszhattam: többek között voltam Catherine Miller: Pillantás a hídról című darabjában, Csehov-Nagy András: Magyar három nővérében Natasa. De szívesen játszom zenés darabokban: a My fair lady-ben voltam Eliza és Mrs. Higgins is. Harmadéves koromban kerültem a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Mihály Társulatához gyakorlatra, és diploma után egészen 2001-ig náluk maradtam. Egyik kedves emlékem ebből az időszakból Lucietta szerepe Goldoni Chioggiai csetepatéjában, amelyet Novák Eszter rendezett.
Aztán Magyarországra követted az álmaid.
Igen, 2002 óta vagyok a Honvéd Kamaraszínház - jelenleg Honvéd Együttes - tagja. Nagyszerű szerepek találnak meg: Rozalinda voltam a Bozgorokban – a rendező, Rusznyák Gábor ezért a munkájáért a 2004-es Szegedi Alternatív Színházi Szemlén a legjobb rendező díját vehette át. Nagyon szerettem Schimmelpfennig Az arab éjszaka című darabjában - Zakariás Zalán rendezésében - Franziska szerepét is, amelyet a Honvéd Együttes kisHamlet műhelye adott elő. Vendégművészként több helyen, így a tatabányai Jászai Mari Színházban, a Picaro Művészeti Produkciós Műhely és a Budaörsi Latinovits Színház színpadán láthatnak még a nézők.
Ha nem színésznő lennél, milyen „civil” pályát választanál?
Választottam is... volt egy rövidebb időszak az életemben, amikor sokfélét kipróbáltam, de rájöttem, hogy a színjátszáson kívül minden más halálosan untat. Örülök, hogy egy rövid időre mást is csinálhattam, és kikerülhettem abból a burokból, amiben addig éltem. Az akkor átélt tapasztalatok és élmények rengeteget segítettek: elengedtem, amit úgy éreztem, el kell, és létrejött egy sokkal tisztább, kikristályosodott állapot. A pálya utánam „jött”. Ha más szakmát kellene választanom, akkor talán borász lennék. Rettentően izgat annak az alkímiája, ahogyan a szőlőből bor lesz.
Mennyire nehéz vagy könnyű a beugrás egy-egy szerepbe?
Igazi halálugrás. Ilyenkor magamra is kíváncsi vagyok, szívesen feszegetem a határaimat. Ide, a Pesti Magyar Színházhoz is beugrással kerültem, amikor elvállaltam Erzsi szerepét a Holdvilág és utasában. Még a tatabányai színházból ismertem Harsányi Sulyom Lászlót - aki ott A konyhát, itt pedig a Holdvilágot rendezte - így ő kért fel erre a beugrásra. Talán ennek köszönhető, hogy újra játszhatom A konyhában is, ezúttal Cynthiaként, Lengyel Ferenc rendezésében.
Milyen Cynthia karaktere?
Arnold Wesker remekművében a női szerepek nem túl hangsúlyozottak, de nem is az a cél, hogy a világirodalom összes nőalakjának fájdalmát megelevenítsük. Egyszerre harmincan vagyunk fent a színpadon, mindenki más-más energiákkal érkezik, és mert sokszor nagyon rövid, mindössze egy-két szóból álló megrendelést adunk le pincérnőként, és a többieknek is gyakran rövid mondataik vannak- a csapatmunka talán a szokásosnál is nagyobb koncentrálást, egymásra figyelést igényel. Igazi kihívás és rendkívül izgalmas feladat, hogy miként, milyen színészi eszközökkel tudjuk ezekben a minijelenetekben megmutatni magunkat.
Szerinted mitől jó egy színész?
A tehetség áldás, amihez még rengeteg mindenre: szorgalomra, teherbírásra és fegyelmezettségre is szükség van. És arra, hogy örökre kíváncsi maradj.
Szöveg: Cirkov Ilona
Portré - Fotó: Dévényi Vera
A konyha olvasópróbáján - Fotó: Faluhelyi Fanni
Milyen volt az egyetem?
