Az elmúlt nyolc év termése látható május 4-től a Józsefvárosi Galéria falain: Verebes György Opus című kiálltásán bemutatott képeinek a témaválasztása nem a véletlen műve, a festőművészt tudatosság vezérelte. Az arcok megformálása után Verebes György a mostani munkáin az emberi test második legkifejezőbb részével, a kezek ábrázolásával foglalkozott. Az arcok megfestésével az emberi belsőben zajló folyamatokat jelenítette meg, és addig festette őket, amíg ki nem rajzolódott belőlük az az alak, amelyet ő viszont akart látni a vásznain. A kezek ábrázolásakor viszont már a színek mélységével foglalkozott, ugyanakkor az alkotói folyamat, mely során az ábrázolás elérte a megfelelő mélységét és térbeliségét, nem csupán egy festészettechnikai játék, hanem komoly meditáció is volt a számára ? mondta el a Kultúra.hu-nak Verebes György.
?Arcok és kezek. A legkifejezőbb emberi testrészek. Úgy tudom, hogy Verebes György sokáig nem festett arcot, csak testet, mert szerinte az arc nem helyettesíthető mindannyiunkban, markáns jegyeket hordoz. Hitvallása a szakmai alázatról, a türelmes, tapasztalatszerzésről és a munkáról szól. Hosszú út ez, és Verebes Györgynek végig kellett mennie ezen, a testek útján, mire megfestette az egyéneket, akár az arcokat is? ? fogalmazott Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége. Vitatkozva azonban a művésszel, elmondta: nem igaz, hogy a portréi nem helyettesíthetők, ő ugyanis felfedezi bennük az ismerőseit, a szüleit, a régi osztálytársait, akár a gyerekeit is, mert minden mozdulat egy-egy érzésre utal, és ezekben van valami közös, amit Verebes György festményei képesek felmutatni.
Verebes György meditáló művész, aki a gondoskodó kezek kapcsán képes olyan kézábrázolást elénk állítani, amelyek nem ütnek, nincsenek ökölbe szorítva, amely kezek semmiféle agresszióra nem utalnak, sokkal inkább az áldozatot sugallanak. ?Kézfejei teljes emberi karaktereket képesek kifejezni? ? érzékelteti a művész kézábrázolását Feledy Balázs művészeti író. Hozzátette, hogy ezek a képek a borongós festői világgal spirituális tartalmat adnak, és nemcsak emberre, hanem tájakra is utalnak.
A Zentán, 1965. október 30-án született Munkácsy Mihály-díjas festőművész 1988 óta foglalkozik festészettel. Kezdetben könyvillusztrációkat, színházi díszletet készített, belsőépítészeti arculatot tervezett, 1997 és 2003 között pedig egy reklámgrafikai stúdió művészeti vezetője, 1998-től 2002-ig a Lurdy Galéria művészeti vezetője volt. Több jazz- és világzenét játszó zenekarban közreműködött 1990-től mint alapító tag, zongorista, zeneszerző, sőt: színházi zenét is írt, 2003-tól a Szolnoki Művésztelep művészeti vezetője, 2007 és 2011 között pedig a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára volt. Festészeti tevékenysége mellett rendszeresen nyit meg kiállításokat és publikál. A Szentendrei Régi Művésztelep Kulturális Egyesületnek 2011 óta a tagja, szellemi kitalálója és alapító tagja a Szolnoki Képzőművészeti Társaságnak. A Magyar Festészet Napja Alapítványnak 2013-ban lett az elnöke.
A kiállítás 2018. május 29-ig tekinthető meg.
Takács Erzsébet
Fotó: Csákvári Zsigmond
