Gorbacsov elmondása szerint arról győzködte Litvániát, hogy helytelen útra tért. Mint mondta, ma is úgy véli, hogy ha Litvánia aláírta volna a szerződést a Szuverén Államok Szövetségével, megfelelő mértékű önállóságra tett volna szert, s egyben jóval több előnyhöz jutott volna a szövetség többi tagállamával való együttműködésben. A politikus felhívta a figyelmet arra, hogy nem csak Litvániát, hanem Lettországot és Észtországot is igyekezett meggyőzni ugyanerről.
Visszaemlékezett rá, hogy "bizonyos pillanatokban volt kedvező reagálás az érvelésre, Litvánia részt vett a válságellenes programban, és úgy vélte, hogy a függetlenségi aktust visszacsinálni ugyan már nem lehet, de maradjon minden a régiben. Sajnos azonban mindezt meghiúsították a puccsisták és az utánuk következő Borisz Jelcin politikája".
Szerdán a BNS hírügynökség közölt adatokat Svájc leningrádi főkonzuljának 1990. március 9-én írt diplomáciai távirata alapján. A főkonzul úgy tudta, hogy Brazauskas "hétfőn találkozott Gorbacsovval és megszerezte beleegyezését a függetlenség kikiáltásához, de Gorbacsov ezért 21 milliárd rubelt kért a szövetségi jelentőségű üzemek és ipari komplexumok áraként. Cserébe azonban a litvánok az orosz féltől 500 milliárd rubeles kárpótlást kértek az okozott károk fejében. Gorbacsov eszerint ragaszkodott volna ahhoz, hogy érvényben maradjon a határokról 1939-ben született alapszerződés, amikor Klaipeda Kelet-Poroszország, azaz a mai Kalinyingrádi terület része volt."
Vytautas Landsbergis, a független Litvánia első államfője a titkosítás alól felszabadított svájci dokumentumokról szólva kijelentette: igen értékes adatokat tartalmaznak, de ezeket óvatosan kell kezelni. Szerinte Brazauskas bizonyosan nem kérte a függetlenséget Gorbacsovtól. A kölcsönösen követelt 21, illetve 500 milliárd rubelt Landsbergis egyenesen "kacsának" minősítette, és azt mondta, "a dolognak KGB-szaga van".
