A gótikus szobrok feltárásának rövid története
1974-ben a királyi palota előtti polgárházak egyik betömött pincéjéből került napvilágra az a több mint hatvan összeállítható szobortorzóból és több ezer kisebb-nagyobb töredékből álló gótikus szoborlelet, amely alapvetően kitágította ismereteinket Zsigmond király korának udvari művészetéről. Az egyházi és világi témákat egyaránt ábrázoló, részben festett szobrok Európa különböző régióiból érkezett elsőrangú mesterek alkotásai, amelyek a szobrászműhely felbomlása után több esetben még félkészen földbe kerültek máig tisztázatlan körülmények között.
A budai szobrok rendkívüli művészi értékűek, mestereik nem egyszerűen másolták a kor szokásos ábrázolási formáit, hanem éppen ők alakítottak ki új megoldásokat. Művészetük eredetét a francia királyi udvar szobrászai által a 14. század végén kialakított stílusban találhatjuk meg. Luxemburgi Zsigmond király (1387–1437), a budai középkori királyi palota egyik legnagyobb építtetője a korszak európai királyi rezidenciáival vetekedő épületegyüttest hozott létre az 1400-as évek első negyedében. Az általa emelt impozáns épületek méltó keretet nyújthattak a szobrok számára.
Fókuszban a középkor – tematikus tárlatvezetések
Az évforduló alkalmával Takács Ágoston régész kalauzolja végig az érdeklődőket a gótikus szoboregyüttest bemutató állandó kiállításon, ahol a leletegyüttes ismertetése, a háttérinformációk és érdekességek felvázolása mellett szó esik az ásatás kulisszatitkairól és nem mindennapi körülményeiről is. A leletegyüttes mellett a szobrok készítésének a korszakát is megismerhetik az érdeklődők. A középkori gasztronómia kap főszerepet a Nádméz és tikmony című tárlatvezetésen, amelyen kiderül, milyen ételeket szolgáltak fel a királyi palotában, mi került a budai polgárok asztalára a hétköznapokon és ünnepekkor, mit és hogyan főztek, mivel fűszereztek, milyen volt a „magyaros konyha” a 15–16. században, vagy épp mi a legkorábbi magyar recept.
A szoborlelet termében egy másik szenzációs régészeti lelet is található. 1999-ben egy sziklába vájt kútból, tíz méter mélyről összegyúrt sárgombóc került elő, amelyből a restaurátorok keze alatt felismerhető textildarabok kezdtek kibontakozni. A szakértők végül megállapították, hogy ezek a darabok az úgynevezett magyar Anjou-címeres selyemkárpit összeillő részei. A Zsigmond király idejében földbe került kárpit a középkori magyar történelem egyik legbecsesebb emléke. Az érdeklődők ezúttal az ősszel megújult kiállításban az izgalmas lelet mellett további múltat idéző és napjainkig sok kérdést felvető tárgyat, például középkori cipőket láthatnak, valamint betekintést nyerhetnek az ásatás kulisszatitkaiba is B. Nyékhelyi Dorottya, a feltárást vezető régész segítségével.
A Liliom, holló, félhold című tárlatvezetés során a Vármúzeum alsó szintjén található középkori királyi palota történetét és helyreállított tereit ismerhetik meg az érdeklődők, de ezen a napon a közel két évtizede zárva tartó középkori sírkőkiállításba is betekinthetnek.
Megelevenednek a gótikus szobrok
Mi lehetett az apostol félbehagyott mondata? Hogyan folytatná mozdulatát a fegyverhordozó? Miről mesélhetnek nekünk 600 év távlatából? Az alkotásokat Egyed Brigitta színész és bohóc szólítja meg, hol gúnyolódik rajtuk, hol viccet csinál belőlük, esetenként mély beszélgetésbe is elegyedik velük.
Az egész napos programsorozatból nem maradhat ki a játék sem. Kicsik és nagyok fejleszthetik logikai készségüket, vagy épp régésszé válhatnak egy napra.
Részletes információ a programról itt.
