Hol kell keresnünk a tűzfalfestés gyökerét?
Mindenképpen Amerikában és a graffitik körül kell keresnünk az eredetét ennek a műfajnak, de több városépítő és -szépítő mozgalom is felismerte, hogy a tátongó üres felületeket felhasználva a város képét szépíthetik. A mai értelemben vett tűzfalfestés a graffitivel együtt fejlődött, annak a legális formába öntött változata. De ennél persze sokkal több minden kell, például engedélyeztetés, fontos a fal állaga. Más forrása is van a tűzfalfestésnek, nem csak a graffiti, ott vannak a régebbi városi felkérések, ahol kevesebb volt a művészi szabadság. A modern változatban az lenne a cél, hogy minél szabadabb legyen a témaválasztás, és minél kötetlenebbül készülhessenek el a művek.
Hogy látod, külföldön, ahol régebb óta létezik a tűzfalfestés, a városlakók jobban magukénak érzik ezeket a műveket?
Külföldön ez már bejáratott dolog, megvan a maga múltja, de nyilván a kezdetek ott se voltak könnyűek. Az eltelt idő miatt mostanra sokkal könnyebben engedélyeznek egy ilyen festményt, sokszor hasznosítanak így felületeket. Valamint nagyobb külföldön az összefogás, a városvezetés is mellé áll a kezdeményezéseknek, ami Budapesten szintén nagyon szépen megvalósult. Jó példa még Lengyelország és a panelprogramja, ahol a lakók is érdekeltek abban, hogy műalkotások szülessenek a környezetükben. A nyugat annyival van előrébb, hogy jóval szabadabban alkothatnak a művészek, nem kell minden tervet átküldeni az engedélyeztetési rendszeren, mivel referenciaként ott vannak a már elkészült, minőségi tűzfalak. Bécs nagyon jó példa arra, hogy Budapest is alkalmas egy ilyen projektre, hiszen építészetileg eléggé hasonló a két város. Szerintem nagyon jó folyamat indult el, de ehhez idő kell, és egy idő után mi is felvilágosultabbak leszünk. Illetve a művészek se állnak annyira készen, nagyon kevesen vannak, akik ekkora felületet meg tudnak festeni.
A programot beharangozó sajtótájékoztatón említetted, hogy sokszor a vázlatokon szereplő terveket nem mindig sikerül megvalósítani.
Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a kép A/4-es méretben, a tervasztalon máshogyan néz ki, mint az adott felületen. Elengedhetetlen, hogy az alkotó lássa, hova kerül a képe, legyen arányérzéke, és teljesen triviális, viszont elengedhetetlen dolog, nem szabad tériszonyosnak lenni. A legfontosabb az, hogy el tudja helyezni a környezetben a tervet, fel tudja osztani, és meg is tudja valósítani, tudja használni a kannát, hiszen ez teljesen más technikai felszereltséget kíván, mint egy olajfestmény. Jobb állóképesség se utolsó szempont, már csak az állványon való föl-le futkározás miatt se, de a festékes vödrök felcipelése is fárasztó. Régebbi pályázatoknál futottunk bele olyan pályamunkákba, amik nagyon szép grafikák vagy tollrajzok voltak, de aki ért hozzá, rögtön látta, nem lehet kivitelezni az adott falon. A méretből adódóan teljesen más szabályok vonatkoznak a tűzfalfestményekre, nem lehet túl aprólékos, mert úgyse fog látszódni, de elnagyolt se lehet, azaz kell az arányérzet.
Sokfajta stílusú művészt kértetek fel a tűzfalfestmények elkészítésére, ezáltal is ?színesebb? lesz a város.
Szerintem nagyon fontos, hogy megmutassuk, mennyi stílusirányzat van ezen a művészeti ágon belül, nem csak a fotorealisztikus képeknek van létjogosultsága. Sokkal érdekesebb, hogy egy művész miként dolgoz fel egy témát, és ezt hogyan valósítja meg vizuálisan. Minden nonfiguratív alkotás és geometrikus forma színesíti a várost. Lényeges, hogy tanítsuk az embereket, és hogy minél több dologgal megismerkedjenek, majd nyilvánítsanak róluk véleményt. Nem muszáj, hogy minden mindenkinek tetsszen, ha bármilyen hatást kivált az emberekből az már jó, talán ez a központi célja a Színes Város mozgalomnak. Azért is preferálom a művészi tűzfalfestést, mert fontos számomra, hogyha meglátnak az emberek egy ilyen falat, akkor elgondolkozzanak rajta, mi, miért, hogyan van rajta.
Mit tapasztalsz, a budapestiek hogyan viszonyulnak a tűzfalfestményekhez?
Alapvetően pozitív visszajelzések vannak, nyilván az eddigi kezdeményezésekhez képest sokkal progresszívebb az, amit a Színes Város képvisel. Talán ezért voltak negatívabb kommentek is, de ezekkel az ember számol. Van, aki számára az Akácfa utcában a lengyel művész képe túl depresszív, félelmetes. Az emberek mégis főként pozitívan álltak hozzá, külföldieket szoktam látni fotózkodni a falaknál. A Budapest Essentials Fesztivál keretében szerveztem tűzfaltúrát, amin nagyon sok magyar vett részt , és nekik is nagyon tetszett. Foglalkoztatja az embereket, megállnak, megnézik, lefotózzák, Instagramon is rengeteget láttam, megmozgatja őket, és azt gondolom, ez előre mutató folyamat, amihez megvan a nyitottság, és szeretik.
