A kortárs költők több mint felének alkotásai felcsendültek a századelőn virágzó pesti kabarékban, még – a látszólag a műfajtól távol álló – Babits Mihály is megtiszteltetésnek tartotta, hogy Nádor Mihály vagy Szirmai Albert megzenésítette egy-egy versét.

Fedák Sári
Forrás: muzeum.hu

Bizonyára volt némi pikantériája annak, amikor maga Fedák Sári énekelte lemezre a „Hej, be sok száz lány van Budapesten, / Hanem azért nálam különb nincsen egy sem” kezdetű, Én vagyok a Fedák Sári szobalánya című Heltai Jenő-Kálmán Imre dalt. Az operettszínésznőnek egyébként nem sok köze volt a pesti kabaréhoz, ellentétben Medgyaszay Vilmával, aki színészi karrierjét háttérbe szorítva csapott fel sanzon énekesnek. Igen erős hatással volt rá Yvette Guilbert, aki egyik budapesti látogatása alkalmával félmeztelenül, a dekoltázsát púderezve fogadta az interjúra érkező ifjú hírlapírót, Heltai Jenőt. Az író-költőre ugyancsak mély benyomást tett a francia dizőz művészete, az ő hatására kezdett sanzonokat írni.

Körner András Corvina kiadónál publikált kötete összegzi a pesti kabaré jellegzetességeit, a kabarédalok típusait és a meghatározó költőket, akiket a műfaj megihletett. A fotókkal, színlapokkal, plakátokkal gazdagon illusztrált könyv tetemes részét egy antológia teszi ki, amelybe Körner a dalok szövegeit gyűjtötte egybe.

A Rózsavölgyi Szalonban tartott könyvbemutatón a szerző elmondta: a pesti humor a 19. század utolsó harmadában alakult ki, nyelvezete a zsidó és német kifejezések mellett gyakran merített az argóból. Heltai Jenő arra törekedett, hogy költői módon újítsa meg a kabaré nyelvi világát. Körner András hozzátette: a jelentős kortárs költők ötvenöt százaléka dolgozott a kabarénak, vagy előadták egy-egy versét. Míg Ady Endre kimondottan a kabaré számára írt – s jól ismerte a korábban Nagyváradon újságíróként tevékenykedő Nagy Endrét – , Kosztolányi Dezső ugyancsak a kabarénak szánta egy-egy művét, Babits Mihály költeményeit a zeneszerzők tartották megzenésítésre alkalmasnak.

Körner András megjegyezte: a költők szerepe a kabaréban 1907 és 1918 között volt igazán meghatározó, arányuk Németországban vagy Franciaországban jóval kisebb volt.

Medgyaszay Vilma
Forrás: Magyar Fotóarchívum

A már említett Medgyaszay Vilma a műfaj hazai mesterévé vált, múzsaként ihlette meg például Szép Ernőt is. Érdekes, hogy – az erdélyi származású, a magyar népzenét jól ismerő színésznő – hangja a Bartók összkiadás lemezein maradt fenn, amint népdal feldolgozásokat énekel. Kodály Zoltán öt népdal feldolgozását egyenesen Medgyaszaynak ajánlotta.

Saly Noémi irodalomtörténész, helytörténész a könyv bemutatásakor arról beszélt, hogy Magyarországon nem volt előzmények nélküli a kabaré térhódítása, noha a kávéházak szórakoztató műsorai színvonalukat tekintve jelentősen alatta maradtak a színházi és költői eszközökkel dolgozó kabarénak. Míg Franciaországban a kabaré a „csóró külvárosi csibészek” világát emelte a magasművészet tárgyává, Magyarországon – már csak a közönség összetétele miatt is – elsősorban az urak élete állt a középpontban. Amennyiben cselédeket szerepeltettek, ők is legfeljebb azért voltak érdekesek, mert például Fedák Sárinak dolgoztak, és görbe tükröt tarthattak a jómódú családoknak.

Ha megnéznék, miként ropta Fedák Sári „szobalánya”, akkor ahogyan az énekesnő a lemezfelvétel végén mondja: „Most tessék a Gramofonba gukkerezni, mert táncolok.” Ha viszont behatóbban megismerkednének a pesti kabaré világával, forgassák Körner András kötetét.