Gratula - LILIOM

A dráma újabb értelmezéstörténetében kulcsszerepet betöltő Babarczy László mellett Lukáts Andor érti ma legjobban e darabot, színészként is, rendezőként is (s talán épp azóta, hogy Babarczynál Szolnokon - 1982 - még szögletesen, keresőfélben, Kaposvárott - 1984 - már teljes hitellel, a vagány össze-vissza verő szívére tett kézzel játszotta a címszerepet). Molnár Ferenc 1909-es színművének szerkezetét és nyelvezetét megőrizve, egyben kissé "átütemezve" formálta ki a Budapesti Kamaraszínház Tivolijában az egyenletesen nívós Liliom-premiert. Lemondott például olyan elavult-szép szóról mint a "furvézer katona", a Julinak bánatos reménytelenséggel udvarló esztergályos kis jelenetét pedig a befejező percre helyezte, az elutasítással téve teljes bizonyossággá, hogy a csak tizennyolc éves, máris özvegy és várandós feleségnek a ligeti csirkefogó, a kiterítve fekvő, szégyenében önmagával végző hintáslegény volt az egyetlen szerelme, az élete.

 

Két ajtó, ablak, sötétlő nagy bejáró, korlát, villanyoszlop, lámpa, szárítókötél, egy-két kiegészítő kellék: Dőry Virág matt minimáldíszlete valamennyi képhez tökéletesen megfelel, egyszerre konkrét és elvont. Az első részt a verklimuzsikára kerengő körhinta tarka fényei, a másodikat a Bécs felé tartó vonat robogásának fojtó füstszürke árnyai alapozzák hangulatilag. Dőry jelmezei mestermunkák, különösen Egri Kati kék melegítőfelsővel teljessé tett csiricsáré lizsé-toalettje, melyben a színésznő remek mozgással, beszédes mérséklettel jeleníti meg a testi epedésének parancsolni nem tudó, idősödő Muskátnét, az éles nyelvű cigánykodásai közepette is becsülhető magányos asszonyt.

 

Lukáts az epizódfeladatokra is a társulat legjobbjai közül választott, és a nüansznyi gesztusokat is figyelmesen kidolgozta. Ötlettel, emócióval, virtussal, iróniával. Dolmány Attilának hét mondata, ha van villanó jelenésében. Egyik kezében a cucca, másikban suta fehér virágcsokor. Pár lépés, egy kitartott hang - s benne a távlattalan sors: az esztergályos letargiája. Törköly Levente is épp csak feltűnik: a Kapitány kopó, aki azonban fásultan futni hagyná a nyomozati látkörbe került kis "vadakat". Karácsonyi Zoltán (Hugó) a kétbalkezes, kétballábas alak ügyetlenkedéseivel kivár, előbb tartással, apró legyintgetésekkel a sótlan, basáskodó törpe törtetőt írja körül. Mellette az egyszerre szolgai és segítőkész ragaszkodás pontos rajzával tűnik ki Szabó Margaréta (Marika). Elsőrangú Cs. Németh Lajos nyugtatót bekapdosó, a jóság és megváltás késlekedése miatt türelmét vesztő, még testi fenyítésre is kész égi Fogalmazója. Kerekes József morgolódóan derék vasorrú bába mint Hollunderné, görnyedtségébe, az egyetlen lépcsőnek tipegve nekifutó mozgásába vénség és elpusztíthatatlanság tokozódik, viszont talány, hogy ez a nénike úgy hatvanadik életéve táján hozta volna a világra fiát, a siheder fényképészt? (Sepa György képes egyéníteni a semmi kis szerepet.) Dózsa Zoltán az öngyilkos Kádár István tétovaságában jobb, mint a kirabolhatatlan Linzmann pénztárnok magabiztosságában, Lengyel Tamás erőt fitogtató gyáva Ficsurként siklik, Katona Zoltán, Hayth Zoltán, Horváth Ferenc, Bánfi Kata, Rudolf Teréz, Schnur Anita egy vagy több szerepben derekasan állja meg a helyét. Minden működik: a szünetbeli "ligeti" perecárusítás is, Liliom a tisztítótűz rőt fényénél meggyújtott utolsó cigarettája is, a fényképező masina játszatása is. A most először látott bakfis lányának ajándékba csillagot hozó "túlvilági" apa hazatérte és megszégyenülése érdektelenebb, mint várnánk.

 

Németh Kristóf nem igazán ideális Závoczki Endre (ez a főhős becsületes neve - az anyja után), mert alkatilag nem jassz, inkább jóképű fiatalember. De elhiteti, hogy nem házmesternek született (mint bizonyára Hugó), hanem anarchikus lázadásra; hogy a szabadság szegénylegénye; hogy féktelen útján, még a purgatórium tornácán is kíséri őt az örök ujjé, juhé. Stefanovics Angéla Julija: megejtő pehely, a korlátlan szeretetből fakadó irgalmatlan erkölcsi súllyal. Nesztelenségében is mindig jelen van, epizódjainak elsősorban ő adja a ritmust. Sem a lirizálás, sem a hétköznapiasság, sem más irány nem tudja magához édesgetni: sok anyagból pompásan összegyúrt, ugyanakkor végtelenül egyszerű teremtés. Öntudatlan kegyelemosztó.

 

Neki is, a társulatnak is, az előadásnak is (Mari szavával): gratula.