Már az előadás kezdése a meglepetés erejével hat: úgy tűnik, mintha bekapcsolva maradt volna egy mikrofon, ám kiderül hamar, hogy csak a bírónő érkezik késve és loholva, eközben parkolási problémáit osztja meg velünk. A hatalmas pulpituson Piroska és (Ordasi) Farkas aktái tornyosulnak, a belőlük szálló por miatt elő kell vennie a légzéskönnyítő hatású sópipát. Ennyiből talán már kitűnik, hogy a darab szerzője, Tasnádi István, a kortárs mainstream gyerekirodalomban bevett módon, az unásig ismert mese motívumait megtartotta, ugyanakkor a hétköznapokból ismerős szituációkba helyezte. Van itt piros sapka és laptop, kiskosár és finoman szabott szürke öltöny. A nagymama jelleme a tárgyalás részvevőinek szempontjától függően változik. Hol átlagos horgolós nagyi, máskor rózsaszín ruhájában virághintán lengedez, vagy éppen perverzen gonosz orvvadász. Abban a pillanatban pedig, amikor felháborodásában átlép az asztalon, eszünkbe juthatnak a buszok után fitten futó, az utasokkal teli járművön egyetlen üres helyért mindenkin átgázoló hölgyek, és hajlamos lenne az ember esküdtként Ordasi úr pártjára állni, ha nem derülne ki róla, milyen módszerekkel fordítaná a maga javára az igazságszolgáltatást.
A történet és a mindennapok ismerőssége fogódzót és biztonságot adnak, a sztori szokatlansága felkelti a kíváncsiságot és folyamatosan fenntartja a figyelmet - nem csupán a gyerekek, de a kísérő felnőttek esetében is. Bodor Judit tervező és Tengely Gábor rendező átgondoltan, mindig logikusan és segítséget adva pontosan jelölik ki, mikor kinek a verziójáról van szó, Piroska, a nagymama, a farkas, valamint a vadász bábjai, illetve a bábos játék-hagyományos színészi játék közötti váltások ennek megfelelően változnak.
Nem gügyögnek a színpadon. Olyan kifejezéseket használ a szöveg, mint csoportosan elkövetett garázdaság, lejárató kampány, kirekesztő szemlélet, power walking és koleszterinszegény, ám az is elhangzik, hogyan kell rendesen viselkedni a színházban (pardon, a tárgyalóteremben!), hogy mossunk rendesen fogat, sőt még a védett természeti értékekről is esik szó. Mindezeket azonban a direkt kioktatás és szájbarágás nélkül teszik, érzékeny iróniával, finom humorral.
A kecskeméti Ciróka Bábszínház színészei nagy kedvvel játszanak. Arács Eszter bírónője bájosan szórakozott, Bor Judit kibontott hajával cserfes kislány, hangjával azonban a farkas verzióját, a nagyon laza, nagyon cool csajt is eljátssza. Apró Ernő magát védő Ordasi Farkasa simulékony, jó benyomást keltő, behízelgő modorú. A hölgyeknek kezet csókol, ám valódi jelleme arra utal, valószínűleg vannak maffiakapcsolatai. Tímár Zoltán a robosztus nagymama, aki az eredeti Egy szoknya, egy nadrág Sóvári Péter-i tanácsának megfelelően a női szerepben nem akar túlságosan nőies lenni, így válik hitelessé.
Szemenyei János zenéje a nagymamáknak a gépzongorás burleszkből meg az operettből merít - Tóth Imréné nagymama Vereczkei Szilviára és népi zenekarra hangolt belépője mindent visz -, az anyukáknak a musicaleket idézi, az öcsit-hugit kényszeredetten kísérő tizenéves nagytesók a hip-hop hallatán és a Mátrix-utalás láttán mindenféle gyerekelőadással szembeni ellenállást feladnak.
