Gyémántok Pécsett

?Mi mással vethető össze a táncos, ha nem a gyémánttal? A gyakorlás és az előadás oly elszántságot és kitartást kíván, mely csak a gyémánt páratlan keménységéhez hasonlítható. Évszázadok során kialakult mozdulatok alakítják a nyers követ briliánssá, a táncos testét pedig tökéletessé. Ha pedig felgördül a függöny, a táncos fényben fürödve ragyogja be a színpadot, mozgása ajándék a szemnek és a szívnek? ? így szól a Pécsi Balett ajánlója.

A két koreográfiából álló előadás olyan emberi értékekre világít rá, amelyek ősidők óta foglalkoztatják az emberiséget: az érzelmek játékai, avagy játszmái, a társadalmi ranglétrában elfoglalt helyünk, a nő és a férfi örök egymásra utaltsága, a gyémántban rejlő megfoghatatlan, mégis rabul ejtő vonzerő.

Maximalizmus és egy picit ?more?

Leo Mujić koreográfussal Uhrik Dóra beszélgetett

Nemcsak világhírű, hanem világjáró koreográfus is vagy. Honnan érkeztél most Pécsre?

Most éppen Olaszországból, ahol az Aterbalettóval dolgoztam, de tényleg nagyon sokfelé járok a világban. Pécs és az új premier fontos állomás ismét ? hiszen már másodszor vagyok itt és a flow élményben telt március egy röpke pillanatnak tűnik most, hogy egy rövid időre elköszönök a társulattól.

Merre indulsz? Mikor térsz vissza?

Most Berlin következik, aztán Ljubljana, majd Japán ? ahol egy nagy klasszikus balett társulattal dolgozom majd. És igen, a májusi premierre újra itt leszek! A nyári szezonban pedig a Horvát Nemzeti Balett-tel járjuk a világot, beindulnak a nyári fesztiválok, főképp az Adriai-tenger partján.

Milyen típusú előadásokat állítasz színpadra?

Készítettem három különböző koreográfiát Rijekában. Most a nagybalettek idejét éljük: a történetmesélő, dramaturgiailag jól felépített előadások világa ez, amelyekben egy vagy több szálon a néző cselekményes sztorikat követhet végig.

Pedig manapság nehéz jó dramaturgot találni.

Ez így van, a legtöbb esetben nehéz, és az sem könnyű, hogy nekem, a koreográfusnak át kell fordítanom a történet szálait mozdulatokká és tudnom kell, hogy a dramaturg milyen történetvezetést épít fel. A Pécsi Balett társulatával most elkészített Diamond (Gyémánt) előadásom nem éppen sztorialapú, de mégis van mögötte egy súlyos tartalom, egy fő üzenet, ami egyfajta cselekményszálat eredményez. Például A makrancos hölgy, amelyet 2017 óta játszotok: ott adott a történet, amelyen végigutazik a néző, így ez lesz a hangsúlyosabb, nem a lépések.

A mostani előadás, a Diamonds egy kétrészes balettest második eleme. Az első felvonásban egy másik stílusú előadást élvezhet majd a közönség: Földi Béla Footsteps koreográfiáját a második felvonásban követi a Diamond, így együtt kapták az alkotások a Diamonds címet.

Igen, a balett egy tündérmese és én alapvetően hiszek a történetekben? A Diamond koreográfiája dinamikus, hullámzó, ahogy a női karakter lelke is hullámzik emlékeiben, és bár ez alapvetően nem történetmesélő előadás, mégis jól követhető. A táncművészek számára szerepeket is alkotok, nemcsak táncmozdulatokat! A Diamond-ban a női lélek síkjai, emlékei váltakoznak, és ez a koreográfia alapvetően absztrakcióra épült, bár a címmel adtatok egy keretet, ami nagyon megfogott? Az emberiséget régóta vonzza a gyémánt, hiszen egy ősi, ritka drágakő, amit a természet kelt életre. A gyémánt erős fegyver, férfiakat is rabul tud ejteni. Képviseli a kincsben rejlő egyediséget, a gazdagságot, az előadásban pedig a nő értékrendjét és kapcsolatrendszerét a férfihez.

A próbák során izgalmas volt figyelni a munkád. Az jutott eszembe, hogy a lelkünkbe bezárt titkok bújnak elő, nagyon sok szenvedély és érzelem robban elő ? csupa sóvárgás, irigység? A koncepciót gondolom végigbeszéltétek a táncosokkal is?

Hogyne. Ez az első, leülünk és végigrágjuk a ?mondandót?? mert az mindig van, akár történetmesélő az előadás, akár nem. Itt a gyémánt ereje a központi motívum, a hozzá kapcsolódó hitrendszer és kapcsolati háló. Az angol irodalomban van egy kifejezés, hogy ?nem tudtam elengedni a gyémántjaimat?? ami arra utal, hogy mennyire rabjai vagyunk a külsőségeknek, mennyire félünk elengedni valami régit? Persze kérdés, hogy mennyi mutatkozik meg mindebből, hiszen ez egy absztrakt műfaj.

Rettenetes mennyiségű érzelem árad a mozdulatokból?

Ez így van rendjén. A táncos dolgozik, a néző érez, ez az előadó-művészet. A táncos közvetít, a néző befogad. Amikor először jártam itt, Pécsett 2010-ben, akkor alkottam meg veletek a Change Backet. Ez volt az eddigi legmeglepetésszerűbb és leginkább érzelemgazdag koreográfiám. Nagyon jó a Pécsi Balett. Az a fontos, hogy a táncos a maximumra legyen képes, és még egy picit ?more?.

Ez jó üzenet a fiataloknak is!

Ez a lényeg. A koreográfus nem a személlyel foglalkozik, hanem a tehetséggel. Mindig mindenkinek más lépést csinál, és így megmarad a táncművészek egyénisége is. Hagyni kell, hogy a saját lényegük, lelkük forrjon egybe a tánccal, az üzenettel. Ez fontos feladata a koreográfusnak. Persze, a legfontosabb a zene. A zenében van a dramaturgia, a zene a hajó, amit tisztelni kell. A közönségnek zeneiséget kell adni, hiszen ha esetleg nem egyértelmű a történet, akkor a zene szárnyán lesz képes átélni, átérezni a mondandót.

Forrás: Pécsi Balett