A nyár nemcsak a strandról és a melegről szól, hanem a felfedezésről, az újdonságokról, a csodákról is. Legtöbbünk ilyenkor ér rá múzeumba, kiállításra menni, és a nyaralásba sokan becsempészünk városnézést is. Így látogattunk el mi is a családi nyaralás keretében Fertődre.
Pompa és csillogás Fertődön
?Amit a császár megtehet, azt én is megtehetem!? ? szólt az építtető Esterházy ?Fényes" Miklós herceg jelmondata, és amint meglátjuk a kastélyt, már értjük is, mire gondolt. Az ország legnagyobb és legfényűzőbb barokk-rokokó kastélya tűnik fel előttünk, ahogy a hatalmas, kovácsoltvaskapun belépünk a díszudvarba. Ez a belső udvar, melyet a kastélyszárnyak átölelnek, eredetileg nem kert volt, hanem ? ahogy a kastély oldalán olvashatjuk ? ünnepi aktusok, például főispáni beiktatás, fogadási felvonulás helyszíneként szolgált, ezért a 18. században még nem volt növényzettel beültetve. Akkoriban inkább a szobrászati kompozíciók és a monumentális épületszárnyak vonták magukra a látogatók figyelmét: a szökőkutak, a vízköpők, az erkélyek, és az emeleti díszterekbe vezető kétkarú díszlépcső. Ma mindezt megcsodálhatjuk, emellett végigsétálhatunk a neobarokk kerten is, amelyet a kastély 1959-es részleges helyreállítása, majd a 2010?2011-es felújítás során hoztak létre. Sajnos mi rossz időt fogtunk ki: olyan erősen süt a nap a 35 fokos melegben, hogy csak átsietünk a parkon a hűs kastélyig, hogy tárlatvezetőnkkel és csoportunkkal felfedezzük a díszes belső tereket.
Ahogy az idegenvezetőnktől is megtudjuk és az eszterhaza.hu oldalon is olvashatjuk: a kastélyegyüttes kiépítése és fénykora Esterházy ?Fényes" Miklós herceghez kötődik, aki 1762-től haláláig, 1790-ig folyamatosan építkezett, hogy létrehozza az uralkodói udvarokhoz mérhető rezidenciáját. Itt mindennaposak voltak a fényűző ünnepségek. Eszterházára nemcsak a korszak magas rangú családjai látogattak el, hanem Mária Terézia császárnő-királynő is, és itt élt és alkotott a nagyszerű zeneszerző, Joseph Haydn is. Elsőként a Sala Terrena, azaz nyári hűsölő felé indulunk, amely a kastély földszinti, hercegi lakosztályainak dísztere.
Mint megtudjuk: itt pihent a hercegi család a meleg nyári napokon. A hűsölő szalont úgy alakították ki, mintha télikertben járnánk: hatalmas ablakszárnyaival és üvegezett ajtajaival átmenetet képez az épület és a kert között. Innen rálátunk a park központjára, a mennyezetet freskó díszíti, a falakat pedig gazdag virágfüzéres rokokó stukkók. A teret vízi medencék, szökőkutak és óriási tükrök teszik fényűzővé. Mindez együtt csodálatos látvány!
Innen az emeletre megyünk, hogy megtekintsük minden kastély legszebb pontját: a dísztermet. Ez a fejedelmi lakosztály reprezentatív nagyterme. A mennyezeten az Apolló diadala címet viselő freskót láthatjuk, a négy sarokfülkében pedig az évszakokat ábrázoló szobrokat. Eredetiben megcsodálhatjuk a konzolasztalokat és a salzburgi márványból készült kandallókat. A terem közepén megállva, a hatalmas tükörbe pillantva pedig olyan érzésünk támad, mintha egy végtelen üvegfolyosó titkait leshetnénk ki.
Megtekintjük még a kínai lakkszobát, melynek falait 250 éves, Kínában készült paravánok borítják, majd a kastély kápolnáját és egy restaurálás alatt álló termet, utunkat pedig az egyik oldalszárnyban zárjuk, ahol egy kisebb bútor- és porcelánkiállítást nézhetünk meg. Vannak itt különleges órák, karosszékek, kínai és német porcelánedények és nippek. Minden nagyon szép, az idegenvezető pedig elég időt hagy arra, hogy elámuljunk a gazdagságon, a fényűzésen, és álmodozzunk arról, milyen élet is lehetett itt pár száz évvel ezelőtt.
A túra végén mégis maradt bennünk egy kis hiány. A kastélynak csupán minimális részébe pillanthattunk be, a vezetőnk pedig igen kevés újdonságot mondott el azoknak a látogatóknak, akik kicsit már járatosak a történelemben, és megfordultak már kastélyban. A park pár éve nyílt nevezetességét, a Cziráky Margit Rózsakertet sem tudjuk már megnézni, mivel korábban (17:00 órakor) zár, mint a kastély. Bár az idegenvezetőnk tíz perccel a zárás előtt, a túra végén még ajánlja, hogy érdemes odasietni, hiába rohanunk át a parkon a csoport több tagjával, a rózsákra már csak egy kapun keresztül vethetünk pillantást. A kastély és termeinek látványa azonban kárpótol minket, és másnap ugyanolyan lelkesedéssel indulunk következő célpontunk felé: Fraknó várába.
Sárkány őrzi Európa legnagyobb fegyvergyűjteményét
Nem kell sokat autóznunk a határt átlépve. Csaknem fél órát töltünk Ausztriában az utakon, és már ott is vagyunk a várnál. A hegyre való feljutásnál akad egy kis gond: rossz célpontot írok be a keresőbe, és a vár helyett a szomszédos hegyre száguldunk fel. No, nem baj! Innen ugyanis lenyűgöző látvány tárul elénk, ahogy megpillantjuk alattunk a szakadékot, szemben pedig a tornyaival és magas falaival az ég felé törő várat. Nem sok időt vesztünk, jó tíz perccel később már a megfelelő helyen parkolunk, és még arra is marad időnk, hogy sétáljunk egyet a várfalakon kívül és belül.
Ha ide kirándulunk, érdemes előre megnézni a tárlatvezetések időpontját, hiszen nincs minden órában magyar vezetés. Mi a 11:30-as sétán veszünk részt két másik családdal. A vár történetét megismerhetjük az esterhazy.at oldalon. Mint írják: a középkori várat a Nagymartoni grófok építtették, akik új lakhelyük után ?Fraknó urainak? is nevezték magukat, ám 1450 körül kihalt a család férfi ága, és a vár 170 évre a Habsburgok tulajdonába került. Mivel Esterházy Miklós az északkelet-magyarországi munkácsi uradalmat átengedte Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek, cserébe 1622-ben II. Ferdinánd császártól megkapta Fraknó várát és az uradalmat. Gróf Esterházy Miklós nádor ezután elkezdte a düledező vár hatalmas erődítménnyé bővítését, fia, Pál a XVII. század második felében pedig a fellegvár kiépítését.
Utunkat a belső udvaron kezdjük, ahol 2,5 méter hosszú, felfüggesztett krokodil fogad minket. Az állat már 1707 óta védi a bejáratot ? nem véletlenül. Mint idegenvezetőnktől megtudjuk: akkoriban sárkánynak vélték, és azért lógatták fel az igencsak drágán vásárolt ragadozót, hogy az távol tartsa az ellenséget. Akár a háromszáz éves sárkánynak, akár a vár elhelyezkedésének, akár a szerencsének köszönhető, az tény: Fraknót egyszer sem foglalta el ellenség.
A kapun belépve a belső udvart csodáljuk meg, amely egykor barokk díszteremként funkcionált, így ez volt a vár központja. Kialakítását és tartalmát tekintve ez az épület fő látványossága. A falakról 130 császár portréja néz le ránk, a tér közepén pedig egy lovasszobor áll büszkén. Mint megtudjuk, a szobor élethű méretű, és magát Pált ábrázolja. Miután ugyanis I. Esterházy Pált 1687-ben birodalmi hercegi rangra emelték, a várat hercegi törzshelyévé és műgyűjteményei központjává tette. Az átalakítások igazi udvari pompát kölcsönöztek a várnak ? írják a honlapján is.
A várba lépve megtekintjük az Esterházy-ősgalériát. A belső termek nagy kandallókat, kályhákat, falfestményeket és igazán szép barokk ajtókat rejtenek. Itt ismerkedünk meg Gróf Esterházy Miklóssal és I. Esterházy Pál herceggel. Megnézzük kápolnájukat, és megtudjuk: Pál herceg halála után az erődítmény rendeltetése is megváltozott, már nem volt biztonságos lakóhelyként, ezért kincstárként, levéltárként és a hercegi csapatok fegyvereinek raktáraként üzemelt.
Mint a honlapon is írják: Esterházy Miklós és Pál nádori pozíciója megkövetelte, hogy állandó, 300 fős hadsereget tartsanak fönt muskétások formájában, akik 1640-től kezdve Fraknón állomásoztak. Így az Esterházy-család mindig kivette a részét nemcsak a család, hanem az ország területeinek védelmezéséből is. Különösen igaz ez a török fenyegetettség idejére. Esterházy Pál az 1663-ban és 1664-ben, a törökök ellen folytatott összes ütközetben ott volt a költő Zrínyi Miklós oldalán. Első katonai szereplésének győzelmi emléke egy janicsár puskájának agyarára vésett mondat: ?Magam nyertem Fehérvárnál az első harczomon?. Az értékes emléket a fraknói fegyvertár mindmáig őrzi.
Bizony, mint megtudjuk idegenvezetőnktől: Európa egyik legnagyobb, magánkézben (az Esterházy-család birtokában) lévő fegyvergyűjteménye van itt. Nagy részét mi is megtekintjük. Az egykori hercegi fegyvertár az Esterházyak katonai hagyományairól tanúskodik. A gyűjteményben találkozunk a harmincéves háborúból és a törökök elleni harcokból megmaradt fegyverekkel, de látunk Mária Terézia korából és a Habsburg Birodalom Napóleon elleni csatáiból származó fegyvereket és felszerelési tárgyakat is.
A háborúk, csaták kellékei engem sosem vonzottak és foglalkoztattak túlzottan, de a nyaralás megtervezésénél gondolni kellett a család férfi tagjaira is. A vár gyűjteménye valóban lenyűgözi őket, de ugyanennyire a nőket és gyerekeket is. Különös olyan fegyverek és eszközök között sétálni, melyeket egyszer valóban használtak, melyek valóban azért készültek, hogy bevethessék őket a harcokban. Megnézzük az Európában egyedülálló üveggránát gyűjteményt, az egyes csatákból származó, többek között a hétéves háborúból megszerzett zsákmányokat: szablyákat, sisakokat, díszalabárdokat és gránátos süvegeket, valamint a porosz tábornoki és legénységi sátrat, melyeken még a mai napig fellelhetők a megszerzésükkel járó vérnyomok. Meghallgatjuk, hogyan zsúfolódott össze egy kis sátorban hat főnyi legénység, és hogyan étkeztek.
Különlegessége a tárlatnak a magyar koronázási zászló, amely a magyar történelem eddig ismert legkorábbi, eredetiben fennmaradt hatalmas koronázási zászlaja. Mint a honlapon is írják: ezen éppen az a magyar államcímer látható, mint napjainkban minden magyar ember hivatalos iratain, azaz az osztott címerpajzson a vörös-ezüst vágások, illetve a zöld hármas halmon álló ezüst kettős kereszt, a pajzs tetején a Szent Korona egyik legszebb XVII. századi ábrázolásával. De hogy került ez a kincs a várba? Idegenvezetőnk elárulja: a koronázási zászlóvivők a Magyar Királyság vezető arisztokrata családjaiból kerültek ki. A XVII. századból származó, Szent István koronát ábrázoló Magyar Királyság koronázási zászlaját Esterházy Miklós, 1625-től Magyarország nádora és a király helyettese vitte II. Ferdinánd császár és magyar-cseh király 1618. július 1-jei koronázásakor. A zászlóvivő meg is tarthatta a koronázási zászlót, így került az a család birtokába.
A harctérre készült fegyvereken és egyenruhákon kívül megtekinthetünk olyan díszegyenruhákat is, melyeket egyetlen egyszer viseltek a katonák: egy Esterházy-lány esküvőjén. Majd elindulunk a raktárba, ahol hosszú-hosszú sorokban lógnak a puskák, épp úgy, ahogy réges-rég elhelyezték őket. Innen a várkonyhába megyünk, melyben megtudhatjuk, hogyan sütöttek egyszerre egy egész disznót vagy vadat, majd a pince hűvösében az ágyukat szemléljük meg. Utunk végén belenézünk a 142 méteres kút mélyébe, és amikor idegenvezetőnk beleönt egy bögre vizet, számolhatjuk a másodperceket, mikor halljuk meg a csobbanást. Izgalmas sétánk után felmegyünk a várfalra, hogy gyönyörködhessünk a lenyűgöző látványban, majd indulunk ebédelni, mert a sok sétában, lépcsőzésben bizony igencsak megéheztünk.
Klasszicista fényűzés
Utolsó állomásunk a kismartoni Esterházy-kastély. Ahogy a kastély honlapjáról is megtudhatjuk: gróf Esterházy László után az öcs, Pál lép bátyja örökébe, aki 1663 és 1672 között rezidenciává építteti át a várat, mert az kinézetében a legkisebb mértékben sem felelt meg a főúri lakhelyekről alkotott elképzeléseinek. Az átalakítás során az épület elnyerte azt a formáját, amelyet az udvari rész és a főhomlokzat mind a mai napig megőrzött. A kastélyt akkor még mély vízárok vette körül, és az egyetlen bejárata az előtérből a kastélyudvarba vezető felvonóhíd volt. A kastély második fénykora II. Miklós, Esterházy Antal herceg fia idejében volt. Rezidenciáját klasszicista stílusban építtette át nem mással, mint a francia Charles Moreau építésszel, aki a forradalmi klasszicizmus egyik legismertebb képviselője.
Moreau hatalmas, húsz korinthoszi oszlopon nyugvó oszlopcsarnokból álló bejáratot épített, amelyhez mindkét oldalon egy-egy tágas felhajtó csatlakozott. Sajnos azonban 1809-ben a Moreau által elképzelt projekt munkálatait le kellett állítani, mivel a franciák elfoglalták Kismartont. A herceg napóleoni háborúk során keletkezett nagy adósságai, valamint tékozló életvitele miatt nem folytathatta a további építkezést. Az Esterházy-kastély azonban így is Burgenland legjelentősebb kulturális műemléke. A fényűzően berendezett termek 2010-től 40 év után újra az Esterházy Magánalapítvány kulturális központjává és kiemelt rendezvényhelyszínévé váltak. Magyar tárlatvezetésünkön mi is bepillanthatunk a pompás dísztermekbe és szépen berendezett lakosztályokba. A kastély csodaszép, nagy élmény bejárni, a park azonban már kisebb csalódást okoz. Nem olyan lenyűgöző és szép, mint mondjuk a fertődi vagy a Schönbrunni kastélyé.
+1 különleges kastély
Ha már a kastélyoknál tartunk, és szóba került a Schönbrunni kastély is: meg kell említeni még egy épületet és parkot, amely a kastélyok szerelmeseit azonnal magával ragadja és elvarázsolja. Ez pedig nem más, mint Schloss Hof! Mi ide is ellátogattunk már, és bevallom: nekem ez a kedvenc kastélyom és kastélykertem! Hogy miért? Ez Ausztria legnagyobb vidéki kastélya, és a kertje egyszerűen fantasztikus! Hét barokk terasz helyezkedik el egymás alatt, mindegyiken más-más virágok pompáznak különböző alakzatokban. Vannak itt sövénylabirintusok, fasorok, középen pedig egy grandiózus szökőkút és vízesés. Álomszép az egész. Legalább egy nap kell ahhoz, hogy bejárjuk!
Az épület Savoyai Jenő hercegnek készült reprezentatív vidéki és vadászszékhelyként, később pedig nem más vásárolta meg, mint Mária Terézia császárné férjének, Ferenc István császárnak. Sok időt töltöttek itt a tavaszi és késő őszi hónapokban, ez pedig nem is csoda. Aki egyszer ellátogat ide, az menthetetlenül beleszeret a látványba. A virágágyások, sétalugasok mellett azonban más látnivaló is van a parkban. Van itt üvegház, melyben régen igazi botanikai különlegességek, egzotikus növények kaptak helyet télen, nyáron pedig kiültették őket a két szimmetrikus, ma is csodaszép, mértani formákba rendezett kertbe. A legtöbb időt a kastélyhoz tartozó majorságban tölthetünk el. Mi a férjemmel megnéztük az istállókat, lovas hintókat és szekereket. Találkoztunk lovakkal, fehér szamárral, juhokkal, kecskékkel, tyúkokkal és libákkal, na meg kétpúpú tevékkel és szarvasmarhákkal is. Bejártuk a zegzugos, egymást érő füves- és gyógynövénykerteket, a gyümölcsöst, és megtekintettük a kis műhelyeket is. Családoknak is tökéletes kikapcsolódást nyújthat egy itt töltött nap. Van nagy játszótér, állatsimogató és minden kertben, gyümölcsösben padok, nyugszékek várnak azokra, akik megpihennének egy kicsit, elmerülve a táj szépségében.
Írta és fotózta: Wéber Anikó
