Ki ne ismerné Meseország lakóit? Természetesen mindenki lelkében él egy kép a tündérről, boszorkányról, óriásról, törpéről, királyfiról, hercegkisasszonyról. Mégis szívesen hallunk, olvasunk róluk újabb és újabb történeteket. Tótfalusi István arra vállalkozott, hogy ezeket a szereplőket új oldalukról, és mókás versikékben mutatja be. Mintha a Meseország lakói című könyv is az ismeretterjesztő kötetek sorába illeszkedne: bemutatja, elmeséli, kik élnek abban az országban.
- Amikor a kötetet írtam, az ismeretterjesztés az utolsó helyen jutott volna eszembe - mondja nevetve felvetésem hallatán Tótfalusi István. - Sokkal inkább a gondolatébresztés volt a célom. Elgondolkodtatni, vagy inkább tréfálkozva, humoros módon elszórakoztatni a gyerekeket. Apró ötletekkel, gondolatokkal tréfás összecsengések és rímek révén.
Kellő tapasztalattal
A versek egyes szám első személyben íródtak, de hogy melyik mesehős bőrébe volt a legkellemesebb, illetve a legkellemetlenebb bújni, Tótfalusi István szerint talán inkább egy színész tudna tartalmas választ adni. "Az viszont érdekes, hogy gyakran inkább a panaszos, elégedetlen hang jön elő a mesehősökből, akik méltatlankodnak sorsuk felett, ahogyan én elképzeltem őket. Alapvetően azonban az olvasóra bízom, hogy eldöntse, szerinte melyik mesehősnek lehet jobb vagy rosszabb a mesebéli élete". Az említett olvasók azonban nem feltétlenül - avagy nem kizárólagosan - gyerekek lehetnek. A szerző meglátása szerint a kisgyerekek talán még nem is ismernek elegendően sok mesét ahhoz, hogy igazi kritikával tudják kezelni, fogadni a szereplőkről szóló verseket, s talán a rejtett utalásokat sem értik mindenütt. Éppen ezért ezek a kis szösszenetek a felnőttekre is kacsintanak, és talán kedvet kapva hozzájuk, ők is újra előveszik a meséket.
A kötetben szereplő huszonnyolc vers három nekifutásra készült el - árulta el Tótfalusi István. A képzeletbeli ház végül a magyar népmesék és a klasszikus mesék alakjaival telt meg, és beköltözött pár nem annyira mesebeli, de azért mesés alak is, mint például a Mikulás, illetve egy-két számunkra kevésbé, vagy inkább újonnan megismert szereplő, mint például a Troll. A szereplőkön túl viszont érdemes megemlíteni a versek formavilágát, amely - a szerző elmondása szerint - elsődlegesen fontos volt Tótfalusi számára. "Arany János Toldijához hasonlóan a hatos tagolású ütemes verselést követik. Régi tapasztalatom - fordítóként is - , hogy a magyar gyerekek számára, az anyanyelvünk sajátosságai okán, az ütemhangsúlyos verselés a legtermészetesebb." Szerinte erre kell, hogy kiélesedjen a gyerek füle, és ezt emészti meg a legjobban. "Ez a megfelelő táplálék nekik is, hiszen nekünk, magyaroknak ez a ritmikai anyanyelvünk. Ezt szívjuk magunkba a népi mondókákkal, a népdalainkkal. Ezt megtanuljuk, és a vérünkben van."
Mesés rajzok
A kötet verseihez Takács Mari készítette a képeket, Rajzai, festményei nem egyszerűen csak illusztrálják, hanem továbbgondolják a verseket. Takács Mari munkássága (pl.: Friss tinta!, Vince Tamás: Beszél a kéz, A három kismalac, Piroska és a farkas, Kovács András Ferenc: Hajnali csillag peremén) idén elnyerte az év illusztrátora címet.
Tótfalusi István: Meseország lakói
Illusztrálta: Takács Mari
General Press 2008.
