A változó színvonal ellenére is izgalmas és színes kép rajzolódott ki II. Gyerekszem Fesztiválon arról, hogy miként látják a világot a gyerekek, és hogyan tudják bemutatni ezt a film eszközeivel.
A háromnapos fesztivál első napján összesen 52 rövidfilmet (maximum 15 perces alkotást) láthattak az érdeklődők: ennek a fele a Kicsi a bors, de erős elnevezésű kategóriában versenyzett, ahová 6 és 12 év közötti gyerekek küldhették be munkáikat; a filmek másik felét 12 évesnél idősebbek készítették, ők az Ifjú titánok nevű blokkban mutatkoztak be. Szünetekkel együtt hat órán keresztül zajlottak a vetítések, ahol nemcsak az egyéni alkotók gondolkodásmódját, de egész műhelyek ars poeticáját is megismerhettük.
A Kecskeméti Ifjúsági Otthon Képről Képre Animációfilmes Műhelyének egyik filmje, az Ujjgyakorlatok a címével utal is a többire, hisz az innen kikerült alkotások csupán technikai vizsgának tűnnek, tartalom nem sok van mögöttük. A Törökvész Utcai Általános Iskola tanulói ellenben a cselekményvezetésre figyeltek, filmjeik afféle mini-krimik, melyekben a fő témák (emberrablás, lopás) mellett számos (tini)filmes fogás is megjelenik, a különféle bódító italok elcserélésétől kezdve az iskola folyosójára kiragasztott ciki fényképekig.
Komolykodó magyarok, játékos külföldiek
Összességében az figyelhető meg, hogy a magyar gyerekek elég komolyan veszik mind önmagukat, mind a filmkészítést, ellentétben a fesztiválon szereplő külföldi alkotókkal - akikből csak négy vett részt a szemlén (legalábbis az első napon, a versenyfilmes szekcióban), ám a különbség így is világosan kivehető. Óriási élmény volt például a spanyol Colégio Público Cristobal Colón filmje, amely a maga abszurditásával, meglepő látványvilágával szinte a Brazil című sci-fi afféle gyerekváltozatának tekinthető.
A lengyel és a horvát kisfilmek is rendkívül játékosak, olyasfajta (ön)ironikus látásmóddal dolgoznak, ami a magyar alkotásokban (sajnos) nincs meg igazán. Fekete Zsombor és Paines Márk filmje, az Indiana Jones-os Anubisz átka jórészt egy piramis belsejében játszódik, ám a kezdetleges trükkök ellenére is halálosan komolyan veszi magát; a Negatív ígéretesen indult, hangulatos képeivel egyből megfogtja a nézőt - ám a didaktikus végkifejlet patetikussá teszi a filmet, sokat ront az összképen.
Üdítő kivételt jelentettek - és a diákzsűri elismerését is kiváltották - a Peopleteam filmjei: a Melyik lábbal ébredsz? párhuzamosan mutatja be egy esemény jó és rossz kifutási lehetőségét, a Tavaszi nemződüh pedig természetfilmes narrációval beszéli el a fiatalok "párszerzési" kísérleteit. Ötletes és kellőképp játékos a három Szabó testvér A nagy trükkje és A jövő szele a European Media School 114-es csoportjától, valamint Körtési András vicces monológja, a zsűr- és közönségdíjas Dugó, az van - bár ez utóbbi inkább csak kedves gyerekcsíny, filmnek elég "soványka".
Van még pár ilyen alkotás, elsősorban Velkovics Luca meséi, melyek aranyosak ugyan, ám legfeljebb a családi videó-albumban mutatnak jól, igazából nem valók egy ilyen fesztiválra. Kevéssé volt érthető, hogy mit keresett a programban az a TV-híradó, amelyben számos gyerek közreműködik, viszont a filmet a stáblista szerint a Barátok köztből is ismert Deutsch Anita rendezte - aki pedig már rég elmúlt 19 éves.
Figyelemreméltó kísérletek
Pozitív példát is láttunk bőven, igen figyelemreméltók például a sepsiszentgyörgyi Dombi testvérek érettebb munkái, különösen a Rófusz Ferenc Oscar-díjas kisfilmjére, A légyre készített karakán válasz, a diák zsűri és a Bors-kategória fődíjasa: A szúnyog. Remek karakterekkel, napi helyzetekkel dolgozik a kamaszok buliján játszódó Konyha és Kanapé, feltűnő képi érzékenységről tanúskodik a Titán-zsűri díjazottja, Tóth Flóra barnás álomutazása, a Puding és Pribék Gábor beteg víziókkal tarkított kisfilmje, a Titán-kategória fődíjasa, az Áldott végszó. Jó sikerült, szinte televízióra érett dokumentumfilm - bár csak a diák zsűri díjazta - a Meslenc (hálóba akadva) című alkotás, amely egy kevéssé ismert szakmát mutat be, a halászmesterséget.
Az egyenetlen színvonal ellenére az már magában örvendetes dolog, hogy létezik egy ilyen fesztivál, és hogy ennyi versenyző akad, aki szívvel-lélekkel készíti alkotásait - hiszen gyerekek esetében csakis ilyen viszonyulásról beszélhetünk bármiféle munka iránt. A kezdeményezés mindenképp iránymutató, valóban érdekes pár napig a gyerekek szemével látni a világot.
