Családbarát hétvégék

Ismét várja a családokat az ingyenes T-Home Gyerek Sziget a Hajógyári-szigeten hat hétvégén keresztül. Nem lehet nem észrevenni, hogy (bár szombaton úgy tűnik, a Duna magas vízállása nem fogja veszélyeztetni a rendezvényt), egy kicsit mindenki idegesebb a szokottnál. A weboldalon a következő szöveg áll: ?Legfrissebb információink szerint a Duna csak hétfőn fog tetőzni Budapestnél, így a T-Home Gyerek Sziget első hétvégéjét megtartjuk!? A gyerekeket viszont szemmel láthatóan leginkább az foglalkoztatja, hogyan bírják ki azt a hátralévő egy-két hetet, (iskolája válogatja), ami még elválasztja őket a nyári szünettől. Ahogy belépek, rögtön meghallom egy kislánytól a fesztivál legtipikusabb mondatát: ?Szerencsére itt vagyunk, pedig az volt betervezve, hogy előre tanulok az év végi felmérőre?? Ki az évzáró matekfelmérőtől tart, ki az utolsó angol dolgozattól, mások meg ? a mázlisták ? már megszabadultak az iskolától, és felhőtlenül élvezik a szünetet. 

 

Az első élményem kicsit meghökkentő: a Meseparty rózsaszín lufikkal díszített sátrában egy Sissinek öltözött animátor-néni keringő muzsikára lejt körtáncot 2-5 éves, földig érő, muszlin estélyikbe öltözött kislányokkal. Az édeskés pillanat megbabonázza a szülőket, gyorsan előkapják a fényképezőgépeket, kamerákat. Menekülőre fogom. Később visszanézek még, akkor éppen egy fiúcsapat kardozik hosszú lufikkal, a Csillagok Háborúja jelmezeiben, van köztük pár Darth Vader, meg talán még egy Csubakka is (ha a barna szőrruha őt hivatott jelezni). A jelmezes pankráció különben nagy siker, az animátoroknak pedig nincs egyéb dolga, mint kiadni a ruhákat, és azt mondogatni: ?Még negyedóráig kardozhattok!?

Az idei Gyerek Szigeten több hangsúlyos témakör körvonalazódik, mint például a környezetvédelem fontossága vagy a fogyatékkal élők világának megismertetése a gyerekekkel. Az Ability Park ismét jelen van, bár a keresszékes rodeó útvonala kicsit leegyszerűsödött: a fűben kanyarog. Vannak visszajáró gyerekek, akiknek már magyarázni sem kell, hogyan lehet gyorsítani, lassítani, fordulni, fékezni. Gyakori látvány, hogy az egész család kipróbálja a kerekesszékes akadálypályát. ?Leszek a másik kezed, jó?? ? ajánlja fel egy lány egy begipszelt kezű kissrácnak, hogy az egyik keréknél segít, hogy így, bekötött kézzel is végig tudjon menni a pályán. ?Nézd, apukád talán elfelejtette a bójákat? ? nevet aztán nagyot az előttük gördülő, a szlalomozást elsumákoló családfőn. A Rendszerető rendszerező játék egy autizmussal élő maffiózó fejébe enged bepillantást: a játékban a nap olyan meghatározott, rövid időegységekre van osztva, melyek szigorúan strukturálják az időt, és monotonitásukkal segítenek a biztonságérzet megtartásában. A GreenMania helyszínen a gyerekek a szelektív hulladékgyűjtéssel ismerkedhetnek, egy labirintuson kell végigmenniük, hogy bedobhassák a megfelelő kukákba a náluk lévő pillepalackot, sörösdobozt. Később feltűnik, hogy néhány gyerek helyes katicaköpenyben, lifegő szárnyacskákkal mászkál a fesztiválon, az egyik anyuka elmeséli, hogy a környezettudatos feladatokért szerzett pecsétekért kapták cserébe.

 

A Crocs Karaoke sátorban éppen sztár születik, egy kilenc körüli kissrác harsogja, hogy: ?Ő a csókkirály, csókkirály!? Kicsivel arrébb, a Vándor Vurstli Valóraváltó Műhelyében, ahol éppen kasírozott állatok születnek a gyerekek keze alatt, egyik kedvenc kis művésznőm határozottan megjegyzi: ?Hm, hát én azért jobban szeretem a Quimbyt meg a Led Zeppelint. A tesómnak meg az AC/DC a kedvence.? E spontán vallomás közben éppen egy narancssárga meg egy pink kisegeret gyúrogat, a mellette ülő kislánynál egy teknőc formálódik, de van egy profi tacskószobrászunk is, egy kissrác, aki elképesztő maximalizmussal, aprólékosan alakítgatja saját, narancssárga kutyáját. ?Én leginkább egy hatalmas majmot szeretnék a szobámba!? ? közli lelkesen, mire sikerül elkápráztatnom őt a telefonomban őrzött HannaHanna fesztiválos fotókkal, ugyanis annak valóban egy háromméteres, szalmából gyúrt majom volt a címerállata. Közben kiderül, hogy a mellettünk lévő, vásári dobójátékok egyikében, az Ádám-Éva játékban például kasírozott almák sorjáznak, és az is, hogy pár évvel ezelőtt, ha majmot nem is, de Hucurkát, egy ember nagyságú, kasírozott kislányszobrot életre gyúrtak ebben a műhelyben ? persze hat hétvége alatt. Hiszen a kasírozás nagyon macerás műfaj: az újságpapírt megkenjük tapétaragasztóval, és erre a ragacsos ?gyurmára? újabb, apróra tépett újságpapír és színespapír rétegeket nyomkodunk. Nem véletlen, hogy az egyik legkisebb résztvevő komoly elismerést vált ki a többiekből, amikor egy süni tüskéit kezdi sodorgatni.

A Valóraváltó Műhely után stílusosan kipróbálom a régi szekrényből született Sorkereket, Pál Kálmán játéktervező első, (azaz műfajteremtő) szekrényjátékát, melyben három kerék megpörgetésével forgathatjuk ki a jövőnket: természetesen nem árulom el, mi jött ki, de roppant elégedetté tett.  Ebben a játékban különben nem csak az a jó, hogy egy barátságos jövendőmondó segít megfejteni a figurák jelentését, hanem az is, hogy egymás alatt van a három kerék, és már a másfél éves gyerekek is lelkesen pörgetik a legalsót: ottjártamkor két, éppen csak járni tudó csöpp lányka is elégedetten kapaszkodik egymás mellett a kerékbe.

 

A Vándor Vurstli színpadán Bartha Antal és a világ legkisebb utazó bábszínháza készülődik a Paprika Jancsi messze jár című előadással: a bábos olyan profizmussal rántja a színpad köré a közönséget, hogy pár perc alatt nagyjából megsokszorozódik a nézők tömege. Az Amerikába szakadt, harsány és agyafúrt Paprika Jancsi hatalmas kaktuszok árnyékában, nagy, szőnyegporolásra emlékeztető ütlegelésekkel fenyíti a bölényeket, gazdájának pedig még arra is van gondja, hogy egy, a játékba bevont, négyéves kis hölgyeményt pukedlizni tanítson. Személyes varázs, humor, nyers báj, egy kipróbált kalandor, néhány kaktusz és egy kósza bölénycsorda ? csak ennyi kell, hogy a gyerekek odaragadjanak a színpad elé.