Persze ostobaság is lenne magvas mondanivalót, erkölcsi tanulságot keresni egy olyan történetben, melyet robotokból autóvá vagy repülővé alakuló akciófigurák ihlettek. Nyilván a gépek kidolgozása, minél profibb technikai megvalósítása adja a film magját, ami ebből a szempontból kellőképp erős is lett, hisz a csavarok, drótok, kerekek kavalkádja azt is lenyűgözheti, aki egyébként nem érdeklődik az ilyesmi iránt - más kérdés, hogy az Álcák (vagyis a gonoszok) csapata megint izgalmasabbra sikeredett, legalábbis ami a látványukat illeti.
Harci jelenetek és üresjáratok
Végeredményben a robotok külleme és a közöttük kibontakozó, látványos harcjelenetek viszik el a filmet, olyannyira, hogy az elsőre aggasztóan ható, két és fél órás játékidő is csak néha termel üresjáratokat. A hajsza egyébként egy titkos gépezet birtoklásáért folyik, amivel az Álcák a Napot akarják elpusztítani - ebből nyernék ugyanis az energiát fajuk továbbéléséhez. Az emberiség oldalán álló Autobotok az Egyesült Államok hadseregével karöltve próbálják ezt megakadályozni, de természetesen ismét fontos szerep jut az előző részben megismert Sam Witwickynek és barátnőjének, Mikaelának is.
Hogy a kölyökképű, riadt szemű Shia LeBeouf mit keres egy ízig-vérig nő, Megan Fox mellett? Ez tényleg kérdés, a valóságban a csaj megenné reggelire a kissrácot, így a szerelmi szál számunkra eléggé érdektelen. Nemcsak a különös párosítás miatt nem jön be a filmnek ez a része, de azért sem, mert jobbára sablonokban gondolkodik: Sam ugyanis a történet elején egyetemre megy, ahol persze rögtön akad egy csinos leányzó, aki miatt Mikaelával való kapcsolata veszélybe kerül. És bizony azt sem nehéz kitalálni, hogy a kettejük közötti huzavona (melyikük mondja ki először a szeretleket) mikor és hogyan ér véget.
Kacagtató kaland, kimért klisé
A sablonok, kiszámítható elemek nemcsak Sam és Mikaela kapcsolatában (illetve annak ábrázolásában) vannak: a hadseregnél megjelenik persze egy akadékoskodó kormányhivatalnok, aki mindenkinek az idegeire megy a fafejűségével; az egyik katona pedig az egész film során olyan szentenciákat durrogtat, amik egyrészt nevetségesnek hatnak, másrészt kismillió alkotásban hallhattunk már hasonlókat.
Izgalmas viszont a másik két fő karakter, Sam egyetemi szobatársa, Leo és az egykori ügynök, az előző részből is ismert Simmons. Ők mindketten az összeesküvés-elméletek hívei, akik sok mindent tudnak (vagy tudni vélnek) a kormány viselt dolgairól - és az általuk működtetett honlapoknak köszönhetően egymás riválisai is, legalábbis kezdetben. Kettejük közül persze a veterán John Turturro (a Coen fivérek egyik kedvenc színésze) hozza a jobb figurát, számos tréfás jelenet forrása.
Emellett a robotok sem annyira gépszerűek már, mint az első részben, sokkal több emberi személyiségjeggyel rendelkeznek - amik viszont néha kifejezetten vidámító jelenetekhez vezetnek, mint amikor Sam személyes Autobotja, Űrdongó afölött sajnálkozik, hogy "gazdája" elmegy az egyetemre. Ezekbe a szituációkba azonban fölösleges nagyon belegondolni, a filmben tényleg a kaland a lényeg, amiből pedig van bőven.
