Csillagfiú szeretni tanul

Szép és kegyetlen

 

Az ír származású angol költő, író, Oscar Wilde sokak szerint saját kettős énjének mintájára formálta főhőseit. Talán ezért tartották őt művei alapján az embertestbe zárt angyalnak, magánéleti eseményei kapcsán pedig emberbőrbe bújt démonnak.  Írói képzeletét egyébként is izgatta a szépség és a kegyetlenség kettőssége, hiszen ezt a témát dolgozta fel a Dorian Gray arcképe című felnőtteknek szóló közismert művében, majd megszületett a téma gyerekváltozata Csillagfiú címmel.

 

 

"Van egy erdő. mesékkel teli. Az állatok beszélni tudnak. Van egy fiú, olyan, mint Te. Arról álmodik, hogy híres lesz, gazdag és hatalmas. Arca szép, mint a kelő nap, szeme ragyogó, mint a csillagok. De neki nincsenek barátai. Van egy koldus, aki súlyos titkot őriz. Van egy átok"-így indul a mese. A Csillagfiút szívtelenségért büntetésül átokkal sújtja egy koldusasszony. Szép vonásait torz arc váltja fel, és a fiúnak addig viselnie kell kegyetlenségének következményét, amíg szívében a szeretet aprócska szikrája fel nem lobban. A Bábszínház darabjának főhőse nagy utat jár be, mire megtanulja, mi a különbség valóság és látszat, igazi szeretet és álságos kedveskedés, ember és tükörképe között. Az út végére a kisfiú felnő: a megátkozott bábuból hús-vér ember lesz.

 

 

Oscar Wilde tizenkilencedik századi példázatos történetét Gerevich András adaptálta s formálta  huszonegyedik századira. A színpadi változat olykor gördülékeny, máskor kissé nehézkes, s ez az előadásra is rányomja a bélyegét. A kerettörténetként funkcionáló Farkas, Galamb, Vakond, Mókus négyese akár egy kisebbeknek szóló előadásban is helyet kaphatott volna, de a készítők érthető módon mégis inkább a nyolc éven felülieket célozták meg a tanulságos mesével. Annál is inkább, mivel az első felvonás végétől egy futurisztikus világba, a jelen groteszk változatába csöppenünk. Akad itt minden: vad kegyetlenség, harsány agresszió, mikrofonba üvöltő kampánybeszéd és szellemesen megkomponált, modernül magamutogató ruhák (Tomka Zsóka jelmezei). Izgalmas része ez az előadásnak, mivel a titkárnő (Bátony Eszter), és úrnője (Ellinger Edina) karakterei feszültséget visznek az olykor kissé vontatott előadásba. Mégis leginkább a Csillagfiút megformáló Bercsényi Péter játéka magával ragadó, a színész mozgékonysága, ügyes bábkezelése és természetes játékstílusa az előadás egyik legfőbb értéke.