Aligha akad ember, aki gyerekként, szülőként, nagyszülőként ne izgulta volna végig többször is, ahogyan a piros sipkás, piros ruhás Vitéz László, jellegzetes palacsintasütőjével elnáspángolja az ördögöt. Hetyke csalafintasággal legyőzi a halált, és nevetve szabadítja meg a nézőtéren ülőket félelmeiktől, szorongásaiktól. Az összetéveszthetetlen bábfigurát, immár hetvenhárom éve - tízéves kora óta - kelti életre vásári bábszínházában Kemény Henrik, aki "tv-sztárként" is remekelt, ő keltette életre a zsebtévé egyik fő szereplőjét, Hakapeszi Makit és a Bodrogi Gyula hangján megszólal egyfejű sárkányt, Süsüt is.
Litvai Nelli a hazai gyerekszínház ügyének jelentős személyisége. Az ő nevéhez fűződik Collodi Pinokkiójának színpadi változata, mely 1973-as bemutatójával az újszerű színházi törekvések egyik jelképe lett, és bizonyította: a gyermekszínház egyenrangúan fontosnak számít a felnőtteknek szóló előadásokkal. Mint a laudációban is elhangzott: Litvai Nelli későbbi színdarabjain és átdolgozásain is átragyog a gyerekvilág derűje és komolysága, az, amit csak olyan alkotó adhat a színháznak, aki otthon van a mesék birodalmában és átélten ismeri közönsége a gyermekek gondolkodását.
Gryllus Vilmos dalai látszólag egyszerű kis dallamok, könnyen megjegyezhetők, örömmel énekelhetők. Éppen ezért szívesen éneklik a gyerekek és úgy terjednek, akár a népdalok, szájról szájra. "Bemásznak a fülekbe, tanyát vernek a lélekben, ott tapadnak az emlékezetben, arról beszélnek, hogy közel lehet hajolni a világhoz, intim viszonyba lehet kerülni a dolgokkal, hogy örömmel, nyitottan, játékos elszántsággal, áradó életkedvvel kell birtokba venni a világot" - hangzott el méltatásként. Tény, hogy Gryllus Vilmos gyermekdalaiból a felnőttek is erőt meríthetnek, s mint a díjak átadása után Novák János kiegészítette: ezek a díjak érzékeltetik, hogy Magyarországon sok-sok olyan misszionárius él, aki hisz abban, hogy ha az életét erre áldozza, nem csak a jövőt alapozza meg, hanem a jelenben is boldogabbá teszi a gyerekeket.
Az Assitej díjak átadásával egy időben nyílt egy kis fotókiállítás, az Együd Árpád Művelődési Központban. A fotók azt a szemléletváltást mutatják be, ahogyan a gyermekeket láttuk és láttatjuk, mi felnőttek az elmúlt bő száz esztendő alatt. Nyomon követhető, miként változott az öltözet, a fotók beállítása és az, ahogyan a felnőttek a gyerekekre tekintenek. A gyerekek azonban a felnőtteket utánozva pózolnak a képeken és ezzel tükröt tartanak a felnőttek A fotótárlat célja így, hogy elgondolkodtasson: hogyan is tükröződik a gyerekekben az a világ, amit a felnőttek teremtenek meg.
