Egy cipőben

Ha a cipő mesélni tudna....

 

A fiú-apa kapcsolat művészi megfogalmazása: talán ez a legszubjektívebb műfaj, ami csak létezik. Kárpáti István negyedik kiállításán érezni, hogy ez sikerült. Saját megfogalmazása szerint az hajtja, hogy nyomot hagyjon. Sosem ismert, megölt édesapjának akar emléket állítani. "A 65550-es számú fogoly a fiáról álmodott, a fia meg róla" A falakat beborító Falaidat megrontja az idő című fotósorozatát Brémában is kiállította, ahol édesapja emlékére botlókövet helyezett el a barakk előtt, ahol fogoly volt. Ide aztán  tényleg illik Susan Sontag neves filozófus egy mondata: " A fotózásnak a legmaradandóbb érdeme, hogy képes felfedezni a szépet az igénytelenben." 

Csak egy pár fotó a falon és egy cipő az, ami "beárnyékolja" a karneváli hangulatot.  A fekete, magas szárú, kitaposott kérgű cipőről annyi tudható meg, hogy ebben gyalogolt haza a munkaszolgálatból Kárpáti Krausz Áron, a nevelőapa. Ez az egyetlen valódi cipő. A többi mind festett, faragott, játék, kitalált.  Arany-ezüst, csillogó, gyöngyökkel díszes, színes székek, cipők, mindegyik mögött a saját meséje, szinte az ezeregy éjszakába illene.

 

 

A cipőknek saját karakterük, jellemük, történetük van... és nem egy kaptafára készültek... ettől lesz a kiállítás az, ami: üzenet. Érdemes elgondolkodni! Ehhez valódi segítséget nyújt az alkotó két kis szösszenete, Torzók című könyvükből:

 

Kicsúfoltak (1950)

Ha a neved miatt csúfolnak, nem tudsz védekezni. Schachter, seggter, bibi, bibibi, segg, segg, Schachter, suszter, kaptafa, csirizes a valaga.

Düh és könny, félelem és elszánás. Nem tudtam megbirkózni a sértegetőkkel. Azt hiszem, sértett maradtam.

 

Örökbefogadás (1952)

- Most elmegyünk a Tanácsba és lesz apukád, és új neved - mondta az édesanyám. - Azt kell mondanod: akarom, hogy az Áron bácsi legyen az apukám!

Akartam apát és új nevet.

 

 

Lehet, hogy Te mész jó irányba, nem a világ?

 

Tette fel a kérdést Somhegyi Béla mint a Sasszem - televíziós közéleti hetilap gyerekeknek  sorozat kitalálója és rendezője. És kíváncsi volt a gyerekek válaszára is. Somhegyi bármit csinál, ír, rajzol, rendez vagy fotózik, az valódi. Igazán ismeri, szereti és érti a gyerekeket, és még a felnőttekhez is van humora!

Erre teljesen rímel tárlatának minden egyes fotója, karikatúrája.   Egyedi hang, szabálytalan, a konvenciókat felrúgó alkotások. Valódi "élménypedagógia", amit művel, minden műfajban. Sikerének titka talán az, amit a Weöres Sándorral együtt vall:"Nem szándékom, hogy kérjelek a jóra, / Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem. / Nem szándékom, hogy hívjalak a jóra. / Korgó éhséget kelteni a jóra: ezért jöttem... "

Somhegyinek gazdag ifjúsága volt. A házbeli srácokkal naponta párbajra hívta a sorsot. Szörnyű iskoláit erősen kerülte, helyette gyógyírként moziba járt, nagybátyjától kapott rollfilmes gépével fényképezett, sosemvolt világokat rajzolt, később nyolc milliméteres filmeket forgatott. Elvégezte a filmfőiskolát, televíziós filmeket és műsorokat írt, fényképezett, rendezett, közben újságíróskodott, karikatúrákat rajzolt, rajzfilmeket csinált. Manapság is ezt teszi. Mint mondja: "Jól telik az idő."

 

 

Egy cipőben járni jóval több, mint egy hajóban evezni. Annyival több, amennyi a közös vonás Kárpáti Istvánban és Somhegyi Bélában: először is, nem professzionális művészek, "csak" tehetségesek, gyereklelkűen kíváncsiak, nyughatatlanok, aktív alkotók, nem skatulyázhatók be egy műfajba, szerepbe, közel egyidősek, nagypapák, és amitől irigylésre méltóan szabadok, hogy meg tudták őrizni a bennük élő fiatalságot. Sokan járunk (szeretnénk járni) abban a bizonyos cipőben, kicsit vagy nagyon elrugaszkodva a valóságtól, és műfaji kötöttségek nélkül játszani. Kárpáti dolgozott tévében, rádióban, volt kereskedő, írt könyvet, fényképez, most használhatatlan székekkel és cipőkkel üzen nekünk az értékekről. Somhegyi elhívatott tanító, aki megértéssel és szeretettel tart tükröt elénk, fotóival, karikatúráival, filmjeivel, gyerekek és felnőttek "aha-élményként találkoznak magukkal" a kiállításon. A megnyitón ezt az örömöt láthattuk kicsiken és nagyokon, úgyhogy bátran ajánlható az egész családnak ez a program.