Ezt az Amáliát Magyarország egyik legelismertebb bábművésze, a Blattner-díjas Badacsonyi Angéla játssza, az előadás szövegkönyve pedig a mesekutató-meseíró-terapeuta, munkáiért többszörösen kitüntetett Boldizsár Ildikó felnőtteket is megszólító meséi alapján íródott.
A darab nem más, mint "mese magányról és társas magányról. Szerelemről és szakításról. Fájdalomról és boldogságról. Önzésről és önfeláldozásról. Szerelmi háromszögtörténet, mely Veled is megtörténhet. Lehet-e megbocsátani? Lehet-e túlélni? Lehet-e újrakezdeni? Mese, mely olyan közel áll a valósághoz, hogy még az illatát is érzed. Mese rólunk, rólam, rólad."
A fiatal Amália akaratán kívül babonázza meg a kunyhójába tévedő hercegeket, lovagokat, vándorlegényeket. Mindannyian ott akarnak maradni vele, miközben valahol messze hiába várnak rájuk a szabadulást remélő királykisasszonyok. Hiába küzd Amália a kéretlen képessége és boszorkányi kötelessége ellen, idővel minden célját felejtő, útjáról első szóra letérő hős pöttyös bögre lesz az erdő széli kunyhó konyhakredencén. Ám egy napon megérkezik a Királyfi, akiről Amália mindig is álmodott: fehér paripa helyett gyalog jön, oldalán nem csillog színarany kard, és egyáltalán nem akar a kunyhóban maradni. Semmiféle bűbáj, semmilyen varázslat nem fog rajta, makacsul keresi az aranyszőke királylányt, akiért elindult, hogy "boldogan éljenek, míg meg nem halnak".
Amália története egyaránt megszólíthatja a gyerekeket és a felnőtteket. A mese költői nyelve, finom szimbólumrendszere, bájos és intelligens humora tökéletes alapanyagként szolgál olyan előadásokhoz, amelyek megnevettetik és magukkal ragadják a gyerekeket, míg felnőtt kísérőiknek lehetőséget adnak arra, hogy elgondolkozzanak szerelemről, szabadságról, változásról, közhelyes vágyakról és hétköznapi varázslatról.
A Tengely Gábor rendezte darab a közelmúltban a Weöres Sándor bábprodukciós és szövegkönyvírói pályázatot nyerte el.
