Ki segít elkapni a tolvaj Grundeiszt?
Az újvárosi, tizenkét éves Emilt anyja Budapestre küldi, hogy kölcsönt vigyen anyagi nehézségekbe keveredett apjának. Emil a vonaton elalszik, s mire felébred, nyoma vész a pénznek. A fiú üldözni kezdi a vele egy kupéban utazó, gyanúsan viselkedő férfit, mert biztos abban, hogy ő a tolvaj.
A Grundeiszt - merthogy igy hívják a férfit - követő Emil a villamosról leszállva utcazenélő gyerekek társaságára talál, akik, meghallgatva kétségbeesetten előadott történetét, mozgósítják barátaikat is, hogy elkapják a tolvajt. Helyismeretük, mobiltelefonjaik és az internet segítségével követik minden lépését. Már csak egy jó tervre van szükség, hogy a hotel szomszédságában működő gyerekszínházba csalják. És persze számítanak a gyerekközönség segítségére, hogy leleplezzék a gazembert.
"Gyerekek, amilyenek mi voltunk egyszer"
"A Platform 11+ európai uniós együttműködés arra buzdítja a projektben résztvevő szerzőket, hogy iskolákkal felvéve a kapcsolatot, személyesen ismerkedjenek meg kiskamasz korú gyerekekkel, gyűjtsenek általuk megélt történeteket, és azokból írjanak darabokat a színházak számára - magyarázza Novák János, a Kolibri igazgatója, az előadás rendezője. - A projekt szeptemberi indulásával egy időben merült fel színházunkban, hogy a Május 35. és a Két Lotti után az Emil és a detektívek című Kästner-regényt is színpadra állítsuk. A regényben egy fizetőpincér, Nietenführ úr mondja a szerzőnek (aki éppen a "Petrezselyem az őserdőben" címmel tervez meseregényt): - Az ember csak olyasmiről írjon, amit maga is látott! Írjon a földalattiról, szállodákról meg egyéb ilyen dolgokról! Írjon a gyerekekről, akikkel naponta találkozik az utcán, olyan gyerekekről, amilyenek mi voltunk egyszer. - Azonnal megfogott e kiáltvány egybecsengése a Platform 11+ törekvéseivel."
A rendező szerint azonban nem véletlen az egybeesés. Kästner már saját korában kitűnt azzal, hogy tündérmesék helyett nagyon is hétköznapi történeteket írt. Az elmúlt nyolcvan évben ifjúsági regényének éppen ez a frissessége veszett el azáltal, hogy feldolgozói, megfilmesítői és színpadra állítói a húszas évek Berlinjéhez ragaszkodva, egyre távolibbá, meseszerűvé teszik a mű cselekményét, mondanivalóját
"János azt kérte, úgy írjam át mai karakterekre, a mai tizenévesek nyelvére és a számukra közismert helyszínekre a korabeli regényt, hogy közben hűek maradjunk a méltán klasszikussá vált, izgalmas történetéhez - mondja Horváth Péter, a darab dramaturgja. - Alapvető szempont volt az is, hogy minél interaktívabb, a gyerekeket bevonó előadás születhessen a szövegkönyvből."
A Kästner gyerekkönyveiért rajongó író nem csak tízéves lányán keresztül ismeri a kiskamaszok életét, a munka előkészületeként a szegedi iskolásokkal szervezett találkozók tapasztalatai is segítségére voltak a modern adaptáció megírásakor.
A színdarabíró-rendező alkotópáros arra törekedett, hogy a "színház a színházban" elvén készült előadásnak ne a szokásos mesejátékklisékből válogatott, hanem önálló, változatos elemekből felépített, meglepetésekkel teli világa legyen. A darabban például egy kamera jár kézről kézre a szereplők körében, melynek kivetített képén azok a történések is nyomon követhetők, amelyek nem a színpadon zajlanak. Ahogy Kästner a regényben vacillál, fantáziaregényt vagy valóságos történetet írjon-e, az előadásban is megjelenik a mesevilág és a realitás harca, keveredése: feltűnnek a Kolibriben korábban játszott Május 35. szereplői, dalai. A gyerekszerepeket alakító művészek pedig az Urban Dance School Hip-Hop táncstúdiójában sajátították el a táncokat, a kiskamaszok számára ismerős zenei világ, a hiteles testbeszéd alapelemeit.
A Drezdában született Erich Kästner már gyerekként vonzódott a detektíveskedéshez. Az, hogy végül író-, publicista lett, talán ennek is köszönhető, hiszen eme hivatások az információk összegyűjtésén, szelektálásán és összekapcsolásán alapulnak. Bár Kästner költőként és prózaíróként egyik fontos képviselője az 1920-as években kibontakozó új tárgyilagosság (Neue Sachlichkeit) irodalmi irányzatnak, az utókor mégis világhírűvé vált ifjúsági regényei révén ismeri. Az 1928-ban megjelent Emil és a detektívek művét mára 59 nyelvre fordították le, feldolgozták képregényben, filmen, színpadon. A kritikusok egyaránt méltatják humoráért és műfajteremtő leírásáért: igazi krimi született a kiskamaszoknak.
