Enni, vagy nem enni

"Egyél kisfiam! Attól nősz, ha minél többet eszel! Amit megeszel, az a tied!"- hangzanak a bölcsebbnél, bölcsebb mondások. S mi eszünk, össze-vissza, ami belefér. Ha éhesek vagyunk, akkor azért, ha pedig nem, akkor azért. De vajon mit eszünk? S itt a"min"van a hangsúly, s nem az evésen. Mit és hányszor és milyet.

Ha sorba veszem a táplálkozási rendszerünket, akkor kezdem a szájnál, és a fogaknál. Először is, ha eszünk akkor fontos jól megrágni az ételt, ahogy azt a fogorvosok mondják, így erősödik a foga a gyereknek.

Az erős fogak érdekében érdemes sok gyümölcsöt, kenyérhéjat, magokat rágcsálni. S aztán gondosan fogat mosni.

"Továbblépve"a szájon és a fogakon, következik a minőségi táplálkozás. Gondolom sok szülő fogja a fejét, hogy édes kisfiam már megint megfőztem a finom főzeléket, s te meg sem kóstolod. Bizony így van ez. A gyerekek nehezen barátkoznak az új ételekkel, s ha jól megfigyeljük, akkor négy-öt féle ? mondhatni változatos ? menüvel kész a heti összeállítás. Mik is ezek? Tészta, rizs, rántott husi, sült krumpli, levesek. De vajon elég-e ennyi? Az orvosok ajánlják, hogy próbáljunk meg mindent, kóstoltassunk meg minél több félét a gyerekkel, hagy szokja az ízeket. Ez csecsemő korban még rendben is lenne, de később, sajnos némelyik ételnek már a színe is"fúúúj". Gondoljunk itt a spenótra, sóskára, s akkor a zöldborsóról még nem is beszéltem. ? Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nálunk a turmixolt zöldséglevesek beváltak. Így nem látják a zöldborsót, répát, babot, s minden elfogy a tányérból.

A háziorvosunk tanácsa a régi öregek jól bevált módszerére támaszkodik."Hétvégén főzzön jó sokat, kiadósat, amiből marad hétfőre, keddre, szerdán egy kis tészta, csütörtökön lehet hús, pénteken hal, s aztán már megint itt a hétvége."Ötletes tanács, és egészséges. Régen jóval meggondoltabban étkeztek az emberek. Tavasztól őszig vágtak libát, kacsát, tyúkot, bárányt.

Nyáron felhízlalták a disznót, amit télen levágtak, feldolgozták, ebből maradt tavaszig valami. Aztán jött a nagyböjt és valóban böjtöltek. Tisztultak lelkileg, testileg. Ma már nehéz ezt az életmódot követni, pedig a régiek azért tudtak valamit. Igazi kenyeret sütöttek még, igazi lisztből, kovásszal. Egy-egy kenyér akár egy hétig is elállt, s az kenyér volt. Igazi tejet ittak, amiben volt tápérték. S sokszor bölcsen megtartották a mondást, hogy reggelizzél úgy mint egy király, ebédelj úgy mint egy polgár, s vacsorázz úgy, mint egy koldus. Érdemes ezen elgondolkozni.

S mit eszünk, mi ma? Hányszor csábolunk rá, egy-egy gyorsétterem ebédjére, vagy inkább az ott kapható ajándékokra. Sokkal egyszerűbb és gyorsabb egy chipset venni a boltban és azt adni délután uzsonnának a gyereknek. Pedig egy alma, egy kis szendvics sokkal többet érne.

Mit is egyen akkor a gyerek, hogyan legyen egészséges felnőtt? Tiltsuk el mindentől, amit az osztálytársai esznek, amit a reklámban lát? Ez sem jó megoldás. Őszintén megvallva, szülőként nekem is nehéz megmagyaráznom gyerekeimnek, jobb a barna kenyér a fehérnél, miért nem veszek chipset, hanem bulátát, miért almát kap, s nem csokit. Sokszor az is segít, ha együtt sütünk kenyeret, vagy süteményt, sőt nagyobbik gyerekemnél már az is bevált, ha elolvasom egy-egy termék összetevőjét. Ilyenkor ő is elgondolkozik azon, hogy mit is eszik. Végezetül szerintem nekünk szülőknek kell nagyon odafigyelnünk, időt és energiát nem sprólva főzni, vásárolni, hogy valóban azt egye az a gyerek, amire szüksége van, s amitől egészséges lesz.