A francia és német nyelvű honlap szerkesztői arra vállalkoztak, hogy tizenévesekkel közösen készítik el a most épp 20 éve lebontott berlini fal történetét. A vállalkozás sokrétű és olykor döbbenetes, például az a 17 perces kisfilm, amelyben francia gyerekek mesélik el, hogy szerintük mi volt a fal, hol volt és miért volt ott. A még szinte kézzelfogható messzeségben zajlott történelem is ismeretlen volt a gyerekek számára. Olyan válaszokat kapott a riporter, olyan elképzeléseket meséltek a gyerekek, amelyek mind-mind arra ébresztik rá a nézőt, hogy a közelmúlt történelme is viharosan fakul. A múltról nem beszélünk, nem mesélnek a szülők, nincs információ. A gyerekek elképzelései szerint - csak egy pár példát kiragadva - a fal egész Németországon haladt át, a két országot azért választották ketté, hogy ne találkozzanak az emberek. Az elképzelések, találgatások után a diákok elutaztak az eredeti helyszínre is, ahol megélhetővé és megérthetővé vált mindez, s kiderült, milyen súlya volt a falnak.
A fizikai valóságon túl a gyerekek sok interaktivitással értették, értetik meg társaikkal, hogy melyek voltak a berlini fal emberi tényezői. Az oldal egyik menüpontja a kreativitásra épül, azaz a graffitik világára, ahol mindenki maga készítheti el saját rajzát, amely a virtuális falat díszíti majd. Hiszen a fal elembertelenítő hatásának 1990 előtt kézzelfogható jelképe az egyik oldalon a falat humanizáló graffiti, a másik oldalon viszont a az emberi kapcsolatokat akadályozó szögesdrót volt. A gyerekek interjúkat készítettek nagyszüleikkel, szüleikkel, ismerőseikkel, arra kérve őket, hogy meséljenek a múltról. Hogyan éltek anno Kelet-Berlinben, mi változott, amikor átjöhettek. Egy kislány például csak arra emlékezett, hogy a nyugaton élő nagymamájától évekig kapta a Nutellát és a finom csokikat, de ahogy lebontották a falat, a csomagok elmaradtak. Az egyik apuka azt meséli el, hogy mikor először látta meg Hamburgot, akkor azon csodálkozott, hogy milyen színes ott a világ. Nemcsak a házak, hanem az emberek, a ruhák is. Hiszen a régi Kelet-Németországban minden olyan szürke, egyhangú, központosított volt. Egy másik elbeszélő a szökését meséli el, hogy hogyan jutott át egy ismerőse kocsijának a csomagtartójában Nyugat-Berlinbe. Még így 20 év távlatából is döbbenet ezeket a történeteket olvasni, nemhogy egy gyereknek elmesélni, aki úgy hallgatja, mint egy népmesét, s talán el sem hiszi, hogy ilyen megtörténhetett.
