A Millenáris fogadóban a gyerekek és szülők már jelmezkészítési lázban: van, aki különböző anyagokat próbálgat turbánként vagy palástként feltekerni egy szem csemetéjére, egy szemüveges kislány nemes egyszerűséggel csillámport dörzsöl a pólójára, barátnője egy hatalmas Nap-álarcot pingál. Készülnek a gyönyörű farsangi maszkok is, sokan már kész pillangó-sminkben rohangásznak, egy kislányon áttetsző tündérszárny billeg, valaki meg itthagyott egy élemedett, méltóságteljes cicát ábrázoló maszkot, melyet lornyonként kell az arc előtt tartani.
Aki nem a jelmezekkel van elfoglalva, az például arasznyi, faragott hercegnőkkel társasozik, a Sziluett Műhely alapítójának egyik egyedi játékával, de találunk sellőt és félszemű kalózt is a szokatlan játéktáblákon. Szabó Katalin, a kézzel faragott-festett játékok alkotója meséli el a figurák történetét: "Autodidakta vagyok, a fafaragást nagyapám szerettette meg velem. Ő jogászként dolgozott, de amikor nyugdíjba ment, minden idejét a fafaragásnak szentelte. Az én első művem egy afrikai stílusú maszk volt, huszonöt évesen, nagyon fellelkesültem tőle, és két év után, családi segítséggel vállalkozást is alapítottam. Eleinte kizárólag különleges sakk-készleteket faragtam, az utóbbi időben kaptam rá ezekre a társasjátékokra, tavaly már 54 különböző játékot készítettem: ezek között vannak táblás játékok, de szabadtéri ügyességi játékok is, sőt, a III. kerületi ÖKO-héten például környezetvédelmi játékokkal vettem részt. Minden játékom egyedi, egyikből sincs kettő, én találom ki a figurákat, a szabályokat is. Ide most 12-13 játékot hoztam, a sellőmesét, a hercegnők útját, a kalózokat, kukacokat, pókhálót, a répacsatát...ezek mind viszonylag gyors, rövid menetidejű társasjátékok, így a gyerekek többet is kipróbálhatnak. És képzeld, milyen rendesek az emberek, rengeteget járok rendezvényekre, de még soha, egyetlen figurám sem tűnt el, mert előfordul ugyan, hogy a pici gyerekek megindulnak eggyel, de a szülők mindig visszahozzák a hiányzó elemet."
A gyerekek körében valóban nagyon népszerű társasjátékok után átülök a Tarján Verához, a Millenáris gyerekprogramjainak egyik állandó szereplőjéhez, aki a frissiben lezajlott hangszerbemutatóról beszél: "Van egy kerettörténetünk, egy kisbékáról, aki elvesztette a hangját, és a gyerekek segítenek neki megkeresni. Az Ethnosound világzenei hangszerbolt különleges hangszereit mutatjuk be a kicsiknek: kalimbát, sansulát, didgeridoo-t, és mindenféle, a természet hangjait utánzó zeneszerszámot, esődobot, óceándobot, madársípokat. De én is énekelek nekik, egy Sebőék által megzenésített Weöres Sándor verset, A béka-királyt." - meséli, miközben egy színpompás, pillangós arcfestés után az egyik harcias kislányt éppen tigrisnek pingálja ki sárga-fekete arcfestékkel. "Ha tehetném, mindig csak ilyen programokra járnék a kislányommal, klassz újra gyereknek lenni" - tudom meg a kistigris papájától, akivel azért elegyedem szóba, mert az anyukák között jócskán kisebbségben van. Ők ketten már túl vannak az agyagozáson, kezükben egy aprócska kárókatona és egy ugráshoz készülődő nyuszi is, az előbbi az apuka, az utóbbi a kislány alkotása. "Mindig tigris vagyok!" - vicsorog közben Málna, az aprócska, szőke kislány, és közben a nyomaték kedvéért képzeletbeli karmaival is ijesztget. A következő leányzó skorpiót szeretne az arcára, aztán jön egy delfines kívánság, Verának, aki direkt a háta mögé dugja az arcfestős könyvet, nem lehet kifogása, kreatív ötletei vannak a gyerekeknek.
Veráék az Apró Színházzal különben nemcsak foglalkozásokat tartanak, hanem gyerekdarabjaik is vannak, még Koreába is elhívták a
Trebla a bárány című előadásukat.
"Kazincbarcikán, a XIX. Nemzetközi Színjátszó Fesztivál egyik fődíjasaként találkoztunk egy koreai társulattal, akiknek annyira megtetszettünk, hogy szeptemberben utazunk is Koreába. Különben itthon is látható még a darab, például itt, a Millenárisban, március 21-én, az antirasszista napon, mivel két cigány mese az előadásunk alapja."
A nap záróeseményén, a jelmezversenyen, a pódiumon toporogva nagyon helyesek a gyerekek, a zsűri szíve ellágyul rendesen, így a kategóriák száma némiképp feldúsul, hogy jusson mindenkinek helyezés. A fődíjat, a legjobb, mely a legjobb, itt készített jelmezért jár, egy hétéves körüli kislány viszi el, a xilofon jelmezért. A győztes hasán színes, merevített krepp-papírcsíkok futnak, egészen a nyakától a combjáig, egyszerű, de nagyon látványos kis álca, talán a hangszerbemutató ihlette. "Mindenképpen az itt és most készített jelmezeket szerettük volna díjazni, hoztunk egy csomó kartont és gipszet, amikből álarcot lehetett készíteni, a gipsz el is fogyott, és látod, ez a ruhakupac itt egy turiból van, ezeket az anyagokat is tetszés szerint vághatták, szabhatták a gyerekek és a szüleik" - mondja Vera. Megkeresem azért a kedvenc renitenseimet is, egy virgonc testvérpárt, akik indiánnak öltöztek, de gyanús, hogy netalán otthoni jelmezt viselnek, kiderül, hogy ez csak félig igaz: "A fejdíszeket valóban nem most csináltuk, hanem egy korábbi foglalkozáson, de ugyanitt" - mosolyog a mamájuk.
