Játékok, gyerekszoba, családi emlékek, iskola, ifjúsági szervezetek, vágyak és ajándékok. Minden korosztály számára ismerősek a fenti címszavakhoz tartozó mindennapi tárgyak: társasjáték, íróasztal, poszterek, hátizsák, formaruha, karácsonyi kívánságokat magában foglaló levél, emlékkönyv. A fiatalabbak csereberélik, gyűjtik, óvják ezeket, utálják, vagy éppen vágynak rájuk. Az idősebbek számára már csak emlékek, melyek révén újraélhetővé válik gyermekkoruk.
A kiállítási tér játékra, kulturális párbeszédre hív a Ki nevet a végén? közismert társasjáték vezérfonalán, így a tudományos megközelítés mellőzésével lehet flangálni, csemegézni, vizsgálódni - szabadon, akár egy játékboltban. A családi "kacatok" és "ereklyék" mellett éppúgy megtalálhatunk iskoláknál őrzött gyermekkori dokumentumokat, fénykép- és mozgófelvételeket, mint cserkészegyenruhát, bizonyítványt, moncsicsit vagy gombfocit, és egy nemzetközi együttműködésnek köszönhetően nemcsak magyar, hanem osztrák gyerekek sajátos szobavilágaiba is bekukkanthatunk.
A kiállítás anyaga a látogatók és gyerekek bevonásával gyűlt össze. A 2005-ben kiírt pályázati felhívás általános és középiskolás diákok számára szüleik, nagyszüleik, dédszüleik gyermekkorából megmaradt tárgyak gyűjtését hirdette meg. Ezt a tárgyanyagot egészíti ki a Néprajzi Múzeumban látható újrarendezett változat, amely egy újabb, a gyermekkorhoz szorosan kapcsolódó témával bővül: az ajándékozással. Az eredeti múzeumpedagógiai elképzeléseket követve ez a kiállítás szintén fiatalok, illetve a közép-magyarországi régióban élő gyerekek bevonásával gyűjtött mai ajándéktárgyakat vonultat föl.
A tárlat a Kiállítási dominó 2007 országos rendezvénysorozat keretében a szombathelyi Savaria Múzeum által rendezett kiállítás budapesti változata.
