A Kalapvadászat Nordquist első könyveinek egyike. Először 1987-ben adták ki, és ez volt az, amelyikre először felfigyeltek otthonában, Svédországban. Nordquist igazából ezzel a mesével lopta be magát a gyerekek és a felnőttek szívébe. De akár azt is mondhatnánk stílszerűen, hogy ez volt az alapozás, hiszen Nordquist - foglalkozását tekintve - eredetileg építész. Persze ez egyre szélesebb körben tudott immár Magyarországon is, ahogyan szerte a világon, ami elsősorban a már megemlített Pettson és Findusz-sorozatnak köszönhető. Amiben ugyebár van egy vidéken lakó bácsi, aki évődik a tyúkanyóval és van egy ölbeli kedvence. Mi pedig picit fordítva ülünk a lovon, hiszen azt ismerhettük meg hamarabb, és ezt később, így pedig nehéz volna nem meglátni a párhuzamokat.
Az öregúr a Kalapvadászat meséjében egy nagypapa, az ölbeli kedvenc még egy kutyus - és jóval kevesebb szerepe van a történetben, mint Pettson macskájának, Findusznak - a kertben sálat (vagy mit?) kötögető tyúkanyó azonban tyúkanyó, de még csak egyedül van. A kötet rajzain azonban már itt is megjelenik a Nordquistra jellemző mikrovilág a fűben, a padlón a zeg-zugokban, ahol apró, lehetetlen lények élik a maguk világát, mit sem törődve a köröttük zajló eseményekkel. Ott van a képeken a kacatokkal teli sufni, s minden tele az apró mókákkal. (Látva ezt a képi világot, el lehet képzelni, milyen izgalmas épületek tervrajzai kerülhettek ki Nordquist keze alól.) Nehéz is megmondani, hogy a képek adják-e a hátteret a szövegnek vagy a szöveg a képeknek, melyikkel van illusztrálva a másik.
A történetet talán nem írnám le, meghagyom az örömet az olvasónak. Kedvcsinálónak csak annyit: Nagyapa egyszer csak nem találja a kalapját, amelyet pedig soha le nem vett a fejéről azelőtt. Elindul hát megkeresni, s közben valami egészen más dologra talál rá. Mi, az olvasók eközben kis időutazást élhetünk át magunkban, a gyerekek pedig fontos tanulságot sajátíthatnak el. Rejtélyes ez is, mint sok apró momentum a könyvben, de talán éppen ez az, amitől oly egyedi és oly szerethető a Nordquist által megteremtett világ. Nincsenek csűrcsavart bonyodalmak, nincsenek egymás ellen szövetkező erők, nincs az elvetemült gonosz, amellyel szemben a jó elnyeri a jutalmát. Van viszont a mindennapi bosszúságok fölé emelt békesség és nyugalom, ami a harmóniát, az élet igazi boldogságát jelenti. S ha ezt meg is fejtettük, az azért még jó kis talány marad a Kalapvadászat végén: vajon ki lehet az a bizonyos Valaki, aki üzeneteket hagy Nagyapának?
