Változó helyszín, új szereplővel
Legalább a helyszín változott valamelyest, hisz a jégmezők helyett a történet nagy része egy földalatti világban játszódik, ahol a kihaltnak hitt dinoszauruszok élnek - akárcsak az Utazás a Föld középpontja felé című könyvben/filmben, sőt az itteni látványvilág eléggé hajaz is a Brendan Fraser-féle változatéra. Hőseinknek persze a lüke Sid miatt kell vállalniuk ezernyi veszélyt, miután a lajhárt elragadta egy dinó.
Sid ugyanis - mamut barátai, Manny és Ellie mintájára - gyereket szeretne vállalni, és miután nem akad más, akire vigyázhat, elhurcol három dinoszaurusztojást. A kicsik rendben ki is kelnek, és anyjukként tekintenek Sidre, csakhogy közben az igazi anyuka hiányolni kezdi a fiókákat. Miután megtalálja a gyerekeket, Sidet is magával cipeli a föld alatti világba, ahol a Halálos Hasadék és más, hasonló nevű helyek várják a lajhárt és a segítségére siető mentőcsapatot.
Az előző részekben megszokottnál jóval több lesz így az akciójelenet, hisz a föld mélyébe szakadék fölé kifeszített kötélen, húsevő növényeken, őslények hátán, lávafolyamon keresztül vezet az út. A kifáradó karakterekbe némi színt visz a dzsungelharcos menyét, Buck figurája, aki ismeri a terep minden veszélyét, de közben bele is őrült kicsit az állandó küzdelembe - így is példaképe lesz azonban Ropsznak és Eddie-nek, akik nem győzik csodálni ügyességét.
Felnőtt problémák is megjelennek
A filmben szokatlan módon pár olyan problémával is találkozhatunk, amely elsősorban nem a gyerekeket szólítja meg: főként Manny és Ellie családalapítása ilyen, melyet a férfi és a nő teljesen másként él meg, de említhetnénk akár Diego "kapuzárási pánikját" is. Ezek a témák azért persze nincsenek túlragozva, marad tehát a kisebbeknek is nézni- és kacagnivaló.
A film 3D-ben is megtekinthető a mozikban, ez azonban csak akkor ad különös élményt, ha még nem láttunk ilyen technikával készült alkotást. A Jégkorszak 3-ban ugyanis nincsenek direkt 3D-re építő poénok (elsősorban a kirepülő tárgyakat hiányoljuk), a technika "csupán" azt szolgálja, hogy élőbbé tegye a jeleneteket, közelebb hozza a szereplőket a nézőkhöz.
Az eredmény egy szórakoztató, mozgalmas film lenne, ha friss szemmel tudnánk nézni. Ám jócskán termel üresjáratokat, és az ellőtt poénok(különösképp a motkány makkért való harca) sem tűnnek már századszor viccesnek.
