2005 óta járja Európa városait az a kinagyított képregényoldalakból szerkesztett kiállítás, amely most Szegeden, a Román Kultúra Házában tekinthető meg, s aminek létrehozásában az Alliance Francaise és a Délégations Wallonie-Bruxelles is fáradozott. A rendezők nem egyszerű történeti felvonulást terveztek, hanem tematikus tárlatot, s így két legyet ütöttek egy csapásra, mert a Buborékok, jazz, blues cím alatt összegyűjtött tablók a vallon képregény hőskora mellett híres szülöttjüknek, Adolphe Saxnak, a szaxofon feltalálójának is emléket állítanak. A két műfaj ugyanis - a képregény és a jazz - Belgium francia lakta területén édes szimbiózisban élt, hiszen a belga papírmozi kezdetei szorosan összefonódtak az aktuális politikai- és társadalmi események történéseivel, első képregényfigurájuk, Tintin is Szovjetunió-beli kalandozásokkal kezdte karrierjét.
De ez már nagyon régen volt, 1929-ben, merthogy ekkor született meg a belga képregény, ami meglepően nagy kedveltségnek örvend hazájában. Hogy mennyire, azt jól példázza az, hogy 1989 óta Brüsszelben múzeuma is van a 9. művészetnek, mégpedig a Rue des Sables 20. alatt álló, Victor Horta által tervezett szecessziós palotában, ahol több mint négyezer négyzetméter áll kizárólag ennek a műfajnak a rendelkezésére.
A "rajzolt irodalom" szerelmesei 1938-ban indították útjára szakosított magazinjukat, majd szobrot emeltek legnépszerűbb főhőseiknek, a metrómegállók falaira pedig felpingálták kedvenc hőseiket. Lehet, hogy a műfaj rogyadozik - a szórakoztató elektronika fejlődése a belgiumi nyomtatott sajtót is visszavetette, ami érzékenyen érintette a vallon képregénytermést is -, mégis száznál több képregénykönyvesbolt virágzik az országban, s jövőre nyitják a második múzeumukat.
Mondhatnánk, a comics-kedvelők Mekkája tehát a belga főváros, ám ez illetlenség - mert az európai képregényt veszélyeztető amerikai dömpingre utal a szó -, ezért helyesebb az általuk használt, a francia bande dessinée kifejezésből (szó szerint: rajzok együttese) rövidített BD-t, vagy BéDét átvennünk.
Szóval a Szegeden (és előtte Budapesten) kiállított BD-k egy jazztörténeti képes krónikát rajzolnak elénk, melyben Luis Armstrong és Benny Goodman éppúgy szereplők lehetnek, mint az éppen ez évben 50. születésnapjukat ülő Hupikék Törpikék. Hogy az alcímekkel öt tételre tagolt kiállítás inkább zene-, vagy mégis képregénytörténet-e, fölösleges latolgatnunk, mivel Belgiumban ez a kettő - azt mondják - elválaszthatatlan.
