A Csodák Palotájában - a korábbi évekhez hasonlóan - ismét tematikus évad vette kezdetét a nyári szünetet követően. Ezúttal a haladásra koncentrál az új bemutató - ám véletlenül sem közlekedési kiállításról van szó.
- A haladásnak szűkebb és tágabb értelmezést is adunk - mondja Egyed László, az intézmény vezetője. A kiállítás címe: "Csodák Palotája - Haladóknak" , s ezt egyrészt leszűkítve is értelmezzük - nevezetesen a közlekedésről beszélünk, azaz haladjunk vízen, földön, levegőben sínen, de van tágabb értelme is. Arra is gondoltunk, hogy immár 13 éve, hogy kinyitottunk, és lassan kezdünk egy felsőbb osztályba lépni, egyre ismertebbé válunk Európa-szerte. Tavaly azzal a felütéssel hívott meg minket az Euréka nevű finnországi science center egy pályázatra, hogy szeretné, ha Európa alapvető nagy múzeumai, nagy tudományos kiállításai benne lennének, mint például a Csodák Palotája. Ezt támasztja alá, hogy a Varsóban, 118 millió euro költségvetéssel most épülő ottani tudományos bemutatóhely kialakításához is kérik tapasztalatainkat.
- Végeredményben tehát három dimenzióban érthető a haladás: térben, időben és minőségben.
- Mindenképpen. Persze nem is lehet nem előre menni, mert ha megállunk, akkor vége is, és lehet abbahagyni az egészet. Ezért próbálunk mindig valami újat, valami jobbat létrehozni. Erről is szól a Haladóknak. Sőt, hozzátehető, hogy a térben haladás úgy is megállja a helyét, hogy térben is kiterjeszkedtünk, a bejárat előtti térre is, hiszen ott található az autóemelgető szerkezet.
- Ezúttal tíz új installáció készült. Maradnak-e ezek a későbbiekre állandó kiállítási tárgyként, vagy ideiglenesen, erre az évadra állították fel őket?
- Ez egy bonyolult kérdés, mert a tárgyakat többnyire hosszú távra építjük, de egy idő után egyszerűen elfogy a hely, és át kell gondolni, mit minek a helyére építhetünk. Vannak tehát, amik nagyon hozzánőnek a múzeumhoz, és vannak tárgyak, amelyek pedig szép lassan cserélődnek. Észre se vesszük, ha kiviszik a fiúk javítani a műhelybe, s akkor azt már vissza se hozzuk, készítünk helyette inkább valami mást. Ez egy nagyon dinamikus valami - tehát nem is évente, hanem folyamatában újul meg.
A Csodák Palotája olyan, mint egy élőlény: szervesen, dinamikusan változnak - nőnek, csökkenek a részei. A Haladóknak kiállításhoz például készítettünk vasúti terepasztalt, napelemes repülőgépet, lábbal tekerhető kis gokartot - hogy a kicsiknek is legyen valami autóélményük. Egy csomó mindent pedig tökéletesítettünk, átalakítottunk, "közlekedésbaráttá" tettük - azaz kihangsúlyoztuk ezt a kapcsolódását, mert sok olyan eszközünk van eredetileg is - például a "Mostari híd", vagy a magasban, drótkötélen haladó monocikli -, aminek köze van ehhez a bizonyos, szó szerint értendő haladás tematikához. Azon túl persze van, amitől egyszerűen nem válhatunk meg - mert mit szólnának, ha kivennénk például a tépőzár falat - "Micsoda dolog az, hogy nincs a Csodák Palotájában tépőzár fal?!" vagy nincs monocikli, vagy nincs holdséta. Így szerintem például a napelemes repülő biztosan megmarad, és a szögletes kerekű autót se visszük ki akkor, ha már nem a haladás lesz a tematika.
