Bizonyára kevesen vitatkoznának azzal az állítással, hogy a világ egyik leginkább szeretetre méltó animációs figurája Kisvakond. A kedves kertésznadrágos figurát a cseh rajzfilmgyártásnak köszönhetjük, és az egykori kölcsönös gazdasági segítségnyújtás részeként évtizedeken át örülhettünk képernyős jelenlétének. Generációk ismerik, és habár a pokémonokon és transzformereken túl a világra rácsodálkozó, vidám, barátságos figurája már-már különlegességnek hat, a legkisebbek most is kedvelik. Mi felnőttek pedig örülünk, hogy Kisvakond nem ment ki a divatból.
Ez a - most már talán fogalmazhatunk így: - halhatatlan karakter Zdenek Miler animációs rendező és képzőművész teremtménye, aki 1954-ben a szocreál oktatófilmgyártásnak köszönhette megszületését, Miler ugyanis egy vászoning gyártásáról szóló film elkészítésére kapott megbízást. A rendező szerethető, emberi tulajdonságokkal rendelkező karaktert szeretett volna, de a téma nehézkessé tette azt. Miler ezért idővel elvetette a vászoning ötletét, inkább kék, zsebes kertésznadrágot adott hősére. A Vakond nadrágja (amely két évig készült) végül akkora siker lett, hogy elvitte a Velencei Filmfesztivál fődíját, a rendező pedig további ötven epizódot készíthetett még el.
Kisvakond báját egyrészt az adja, hogy nem beszél, csak indulatszavakat használ. Ugyanakkor rendíthetetlen hittel veti bele magát a világ eseményeibe, mosolyog, nevet, és megoldja az elé kerülő problémákat.
A Millenáris Teátrum Piros-Fekete Galériájában most rengeteg eredeti Kisvakond-illusztráció látható a falakon, de akinek kedve van, kezet rázhat a kiállított emberméretű plüss vakondokkal is. A legkisebbeket játszóház várja, miközben videóról Kisvakond-filmek peregnek. A március 29-ig látható, Kisvakond és barátai című kiállítás elsősorban a családokat várja.