Akármelyik rajzversenyen indulnak el, díjat nyernek. Képeik színesek, vidámak, s mind azt tükrözi, hogy élni jó, élni szép. Az Igazgyöngy Alapfokú Művészetoktatási Intézmény immáron kilenc éve foglalkoztatja a gyerekeket Berettyóújfalun és környékén. Járnak ide egész kicsik és gimnazisták. Nem önképző kör, ez a kis csoport sokszor a túlélést segíti, a megértést, a hétköznapokból való kiszakadást. Mert akárhogy is szépítjük a dolgokat, a rajzok mögött sokszor szomorú sorsok vannak. Elvált szülők gyerekei, olyan kicsik, akiket elhagytak a szüleik, akik nem tudják, hogy hova, mire mennek este haza, ki várja őket, milyen hangulatban, s vajon lesz-e vacsora aznap az asztalon.
Mentálhigiénés rajzóra
"Mi nem képzőművésznek neveljük a gyerekeket- meséli L. Ritók Nóra, az Alapítvány vezetője - mi alkotni tanítjuk őket. Egy kis örömet próbálunk az életükbe, a mindennapjaikba csempészni, hiszen ezeknek a gyerekeknek sokszor kevés jut az örömből."
Nóra rajz, földrajz szakos tanárként dolgozott, de mióta a rajz lett az elkötelezettsége már csak ezt tartja fontosnak. Ma 580 gyerekkel foglalkoznak, Berettyóújfalu és környéke: naponta járják a tanárok a környéket, a gyerekek pedig várják őket. A rajz a a gyerekek egyetlen lehetősége arra, hogy megmutassák, kik is ők valójában. Kirajzolhatják bánatukat, örömüket, vágyaikat. Igazi mentálhigiénés program ez gyerekeknek, akik nem tehetnek semmiről, csak szeretnének boldogan élni.
Hetente négyszer kinyilik a világ
"Van úgy, hogy egy órán keveset rajzolunk vagy festünk. Hogy miért? Ilyenkor inkább beszélgetünk, egymással, egymásról. Ki milyen? Ki miért ilyen? Nemrég egy kislány nem szeretett volna a másik kisfiú mellé ülni, az ok egyszerű volt. A kisfiú nem volt tiszta. S ilyenkor egy-egy óra azzal telik el, hogy beszélgetünk a higiéniáról, a lehetőségekről, hogy hogyan lehetne másképp, és hogyan lehet elfogadni a másikat."
A gyerekek várják az órákat, a találkozásokat. Vannak olyan szülők, akik csak hallották, hogy ez vagy az jár ide, s elviszi a saját gyerekét, van, akinek már a sokadik testvére jön rajzolni. Az alkotás összetart, a közösség segít, s emellett a rajzok is kitűnőek.
Az iskolában a legjobb alapanyagokat, eszközöket használják, a legérdekesebb technikákat mutatják meg a gyerekeknek. Ezek a rajzórák nem hagyományosak, itt kinyílik a világ számukra, a művészet, a szépség lassan beépül a személyiségükbe. Heti négy órában alkotnak, s a sok munkának meg is van az eredménye. Nemrég az egyik kislány műve bekerült egy görögországi naptárba, ahová nemzetközi rajzpályázat győzteseinek képeit fűzték egybe, de a díjakat napestig sorolhatnánk, első díj itt, különdíj ott. Nórának és persze a gyerekeknek is nagyon fontos a visszajelzés, hogy amit csinálnak, nem hiábavaló. A művészet nemzetközi, határ nélküli, faji hovatartozástól és bőrszíntől föggetlen. S még ha nem is olyan tehetséges egy kisember, a berettyóújfalui tanárok kutatják, segítik felszínre hozni a tehetséget, a rajzolás örömét, a szépséget.
A művészet ereje
"Nagyon fontos az értékelés, ha én nem értékelem az ő munkáját, ő sem fog engem értékelni - folytatja Nóra. - A megértés, az odafigyelés a legfontosabb a foglalkozásokon. A másik meghallgatása. Én hiszek az emberség, a szépség erejében. A műveik teli vannak üzenettel, amelyeket ők észre sem vesznek. Modellezik a társadalmat, a szokásaikat, kirajzolják a családjukat, a bánatukat, az örömüket. S az alkotásban nincsenek határok, nincsenek különbségek. Úgy gondolom, ha ezt egész kis korban - szinte észrevétlenül - megtanítjuk nekik, akkor ennek a munkának biztos a gyümölcse. Hiszem, hogy felnőtt korban is tudnak majd ugyanúgy együtt élni, ahogy most egymás mellett ülnek a rajzórákon."
