Foltin Jolán és Novák Eszter közös rendezésében jól megférnek egymás mellett a hagyományos gyermekdalok és játékok és mai költőink gyermeki látásmóddal írt versei, ritmusjátékai. Ezt csak megfűszerezi a sok-sok zene és tánc, ami szintén a produkció vitathatatlan erénye. A zenészek, és táncosok mellett a két színész (
M. Simon Andrea és
Chován Gábor) nem csak narrátorként funkcionál. M. Simon a harsány világba kiáltó kislány figuráját hozza, míg Chován egy mélyen filozofikus, máskor meg csendben figyelő kisfiú gondolatvilágába enged betekinteni.
A narrátorok ki-be lépnek a nagy közös játékba, egyszer megfigyelői csak a történteknek, míg máskor aktív résztvevői a táncoknak és közös gyermekjátékoknak (pl.: stilizált vonatozás). Az előadást nézve vágyat érez az ember, hogy beálljon a színes ruhákban, vidáman forgó lányok és fiúk közé. S ha ezt nem is tesszük meg, a gyermekek mellett a felnőtteket is bizonyosan magával ragadja az a csapatszellem, amely olyan jellemző Novák Eszter más rendezéseire is, és a közös jókedv, derű, ami a színpadról folyamatosan sugárzik felénk.
"Egy szobának két sarkában
két hatalmas tartomány van:
egyik Szana, másik Szét,
én lakom a közepét."
/Kiss Benedek: Zene-Bona, Szana-Szét/
Az üres színpadra először a zenészek érkeznek meg, majd őket követik a táncosok is. A két narrátor versel, a táncosok mondókákat, gyerekdalokat énekelnek egymás után. De a nézőtéren ülők sem pihenhetnek, hiszen egyszer színes labdák repülnek feléjük, máskor kötélhúzásra invitálják őket a színen lévők, vagy éppen a szereplők segítségével képzeletbeli bajuszt ragaszthatunk magunkra. Mélyen szellemes és kedves játék ez, miközben a verseken keresztül kifejeződnek a szülőkkel s az élettel kapcsolatos gyermekkori szorongásaink. A világ furcsaságait megmosolyogtató iróniával tálalva adja vissza az előadás. A jól szerkesztett produkció kortárs költeményeinek alapját a 2005-ben megjelent Friss tinta! című kötet adja, benne Fekete Csaba, Kiss Anna, Kiss Benedek, Kiss Dénes, Kukorelly Endre, Oravetz Imre, Tóth Kriszta, és Varró Dániel remekei.
A felfokozott játék egyszer csak lecsitul. A színen mindenki alszik, csak a "kócos körúti" szél (Rémi Tünde) táncol, fújdogál, s mint egy gyöngéd anya, lágyan simítja végig az alvókat.
