Egy kutya, száz kutya
Rin Tin Tin, Lassie, Beethoven - csak néhány a filmtörténet legkedveltebb négylábúi közül. A régi közhely, miszerint kutyával és gyerekkel mindent el lehet adni, mindig is működött (nyilván ezért válhatott közhellyé), hiszen a legérzéketlenebb néző is megenyhül, ha egy kiskutya végigcepedlizik a vásznon. A Kutyaszállóban ilyen jelenetből kismillió akad, hisz a filmbeli gyerekek azon ügyködnek, hogy New York összes kóbor kutyáját összegyűjtsék egy használaton kívüli hotelbe - így mentve meg őket a sintérektől.
A filmben mindenféle kutya feltűnik: kicsi, nagy, kopasz és bozontos - a Marley meg én ellenben csak egy, ám annál aranyosabb (és rosszabb) kutyával operál. Az ő feladata nemcsak az, hogy mindenféle jópofa trükköt hajtson végre, de a történeten belül is fontos szerepe van, hiszen a főszereplő párnak ő mutatja meg, hogy miről is szól a felelősségvállalás - vagyis előkészíti a a terepet a későbbi gyerekneveléshez. Így vagy úgy, a kutya régóta kedvelt szereplője különféle filmeknek és tévésorozatoknak.
Kedvelik a németjuhászokat...
A kutyás filmek egyik altípusát képezik a rendhagyó rendőrpárosra alapozó alkotások, mondjuk a Kutyám, Jerry Lee vagy az Egyik kopó, másik eb - illetve ezek tévés megfelelői, a Rex felügyelő, avagy a Tequila és Bonetti. A kategóriák előbbi példái a valós életben is sűrűn rendőri kötelékben szolgáló németjuhászt állítják a középpontba, így némi valós alapjuk is van. Utóbbiak egy-egy csúnya kutyát játszatnak, nem az aranyosságukra alapozva, inkább a humor fő forrásaként alkalmazva őket.
Híres németjuhászunk nekünk is van Kántor személyében, aki ráadásul - a többiekkel ellentétben - valóban létező rendőrkutya volt, sőt a maga 279 felgöngyölített bűnesetével a magyar bűnüldözés legeredményesebb négylábú nyomozójának számít. Bőven volt hát mit lejegyeznie a Kántorról szóló könyvek szerzőjének, Szamos Rudolfnak, és az ezek nyomán készült tévés szériára is jutott elég izgalom - bár a valódi Kántor egykori társa, Tóth Tibor (a sorozatban Csupati) egyszer egy beszélgetésben megjegyezte, hogy a képernyőn látottaknak körülbelül a hatvan százaléka történt meg valójában.
A filmtörténelem talán leghíresebb németjuhásza azonban mégsem egy nyomozókutya volt, hanem egy olyan eb, amely az I. világháborúban a német csapatokkal Franciaországba, majd, miután honfitársai otthagyták, egy amerikai altiszt révén egyenesen Hollywoodba került. A kutyát gazdája egy akkortájt kedvelt francia játékbabáról nevezte el - a babára ma már szinte senki sem emlékszik, de Rin Tin Tin nevét az egész világ megjegyezte. Az eb mintegy harminc filmben szerepelt, és "színészdinasztiát" is alapított: egyik fia már 1927-ben feltűnt egy westernben, unokája pedig az ötvenes években lépett elő a 164 részt megért Rin Tin Tin kalandjai című tévésorozat főszereplőjévé.
...de más fajtákkal is találkozhatunk bőven
Nála is nagyobb népszerűségnek örvend azonban Lassie, a hűséges skótjuhász, aki az Animal Planet ötven legkedveltebb tévés állatot megválasztó szavazásán az első helyet szerezte meg. (Rin Tin Tin itt "csak" a 14. lett.) A sikersztori Eric Knight Lassie hazatér című könyvével kezdődött, majd az azonos című filmmel folytatódott. Ezután számos filmes és tévés feldolgozása született még a történetnek, 1970-ben még animációs sorozatot is készítettek a kiskutyával. Lassie első alakítójának neve Pal volt, de ezután még nyolcan játszották el a szerepet - hozzá kell tenni, hogy a "színészek" többsége kan kutya volt, annak ellenére, hogy Lassie a regényben egy szuka.
Hasonlóan sokan játszották Benjit is, aki - a híres kutyák között nem megszokott módon - nem fajtiszta, hanem keverék kutya. Az első film 1974-ben készült vele (egyszerűen Benji címmel), de a főszerepet alakító Higgins már korábban feltűnt a tévé képernyőjén, a Petticoat Junction című show-ban. Benjiként való debütálása még mozifilmben történt, de később kifejezetten televízióra készültek kalandjai, közülük az elsőt 1978-ban, egy karácsonyi kiadás alkalmával láthatták a nézők. Benji is sokszor került szokatlan helyzetbe, a nyolcvanas évek Benji, Zax and the Alien Prince című szériája például egy gyerekeknek készült sci-fi sorozat volt.
Az újabb időkből a gyerekek (szó szerint) nagy kedvence lett Beethoven, akit 1992-ben láthattunk először. A bernáthegyi kölyök ekkor tévedt be a Newton család kertjébe, ahol megtalálta álmai otthonát - bár felnőve már erősen veszélyeztette a ház (és néha a lakók) épségét. Persze a film végére a Newton család így is megkedvelte Beethovent, olyannyira, hogy még öt folytatásban (és egy rajzfilmben) feltűnt mellette, igaz, más és más színészek alakításában.
A sort persze folytathatnánk a végtelenségig, hisz alig akad magára valamit is adó családi vígjáték, amely ne szerepeltetne legalább egy kiskutyát. És akkor még ki sem tértünk a rajzolt ebekre, akik közül a leghíresebbnek, Snoopynak még múzeuma is van, de népszerű például Scooby Doo vagy Bátor, a gyáva kutya is - a magyarok közül pedig szívesen emlékszünk Frakkra, Mézga Aladár kutyájára, Blökire vagy éppen Pityke őrmester társára, Marcipánra.
