A Pál utcai fiúk nemcsak idehaza, de a világban több helyen is közkedvelt a gyermekek, kiskamaszok körében. Nem csoda, hogy időről időre készül újabb feldolgozása. Egy hagyományosnak mondható adaptáció jelenleg is fut a debreceni Csokonai Színházban (Vidovszky György rendezésében), Fábri Zoltán klasszikus mozija mellett pedig olasz és amerikai film is készült a műből.
Az új színpadi változat szereposztását böngészve meglepő dologra bukkanhat az ember: a jól ismert karaktereket, Nemecseket, Bokát, Csónakost mind lányok játsszák, jelesül Kuthy Patrícia, Molnár Mariann és Szalma Noémi - akik mellesleg nagyon szépek civilben, a színpadon viszont a szerepnek megfelelően átlényegülnek. A többi fiút (a vörösingeseket is) fiatal színésznők jelenítik meg, csupán a felnőtt szerepek osztotta ki nemüknek megfelelően a rendező.
Ez a megoldás csak az első percekben zavarhatja meg a nézőket, utána elkezd működni maga a történet - mondta el kérdésünkre Tasnádi Csaba. A rendező semmiképpen nem akart amatőr gyerekszereplőkkel dolgozni, mert A Pál utcai fiúkban olyan összetett jellemeket, olyan lelki fejlődésrajzot (pl. Geréb gyötrő pálfordulásai, Boka kényszerű felnőtté válása, Nemecsek helyzet hozta hősiessége stb.) kell bemutatni, ami egy felnőtt színésznek is komoly kihívást jelent. És működő színházi konvenció, hogy a színpadon egy rövidnadrágos fiatal színésznő fiúparókában, az kisfiú.
Tasnádi tehát semmi újat nem talált ki a nemcserével, csupán a darab korábbi változatait bővítette: már 1936-ban, A Pál utcai fiúk első színházi adaptációjában is egy színésznő, Dán Etelka, a kor egyik jeles naivája játszotta Nemecseket, a későbbiekben pedig Békés Itala és Ivancsics Ilona is magára öltötte a szerepet. Igaz, a kislábú, vékony hangú fiú amúgy is elég lányos, megformálása így klasszikus "nadrágszerep", azaz olyan fiúkarakter, akit rendre fiatal színésznők jelenítenek meg. (Ilyen például a Légy jó mindhalálig Nyilas Misije is, akit többek között Vaszary Piroska, Kerekes Éva és Szinetár Dóra is játszott színpadon.)
A színmű - a nemcserétől eltekintve - egyébként hű a könyvhöz, már csak alcímével/műfaji megjelölésével ("hétköznapi hősköltemény") is rámutat arra a mindennapi pátoszra, ami a történetet átitatja. A grundért folytatott gyerekharc valódi áldozatot követel Nemecsek személyében, ráadásul az egész hiábavaló volt, hisz az "elnyert" földterületen nagyszabású építkezésre készülnek a felnőttek. Az alaptémák (hazaszeretet, hűség, barátság, önfeláldozás) általános érvényűvé emelik a darabot.
Nemcsere kis színháztörténettel
Az ókori görög darabokban például férfiak alakították az összes szerepet - igaz, ők maszkban játszottak, s mindezt társadalmi szabályrendszer is előírta. A japán színház, a No és a Kabuki már tovább ment, tekintve, hogy már az első ilyen társulatban (mely a XVII. századhoz és O-Kuni nevéhez kötődik) nők játszották a férfi szerepeket, míg a férfiak a nőket jelenítették meg.
Kamaszokat, ifjakat Shakespeare-nél is sűrűn ábrázoltak hölgyek, s ebben a cserében mindig volt valami erotikus töltés, gondoljunk csak az Orlandóra. Ennek modernebb adaptációja is idesorolható, Jules és Jim története.
Ám ha egy férfi alakított nőt, az mindig inkább nevetségesnek tűnik. Nem véletlen, hogy a modern kori filmek (mondjuk az Aranyoskám vagy a Mrs. Doubtfire) is inkább a humor eszközeként használják a szoknyát húzó férfit.
Színházban (legalábbis az európai színjátszásban) a nemcsere újra extrémnek hat, nem is számít szokványosnak, inkább csak eredet(eskedő) elemként jelenik meg. Példaként ide hozható a férfiakkal játszott Cselédek Genet-től vagy a Bakkhánsnők Zsótér Sándor rendezésében.
